Júlia Lángh

Volt tanár, fordító, reklámszövegíró, szociális gondozó, újságíró. 1977 és 1984 között Párizsban élt, ahol alkalmi munkák mellett a Szabad Európa Rádió tudósítójaként tevékenykedett, amit 1984-től 93-ig Münchenben folytatott, immár szerkesztői pozícióban. 1994-ben egy évet Afrikában töltött óvónőként, majd 2001-ban ismét Afrikában csádi fiataloknak tanított rádiós újságírást. 1995 óta alapvetően Budapesten él. Első két könyvét afrikai élményei ihlették, melyeket az 1945 és 1960 között lezajló Magyarországi eseményeket bemutató Egy Budai Úrilány című memoárja követett, melyben gyermekkori emlékeit idézte fel. Legutóbbi könyve a 2009-ben megjelent Párizs fű alatt, melyben párizsi élményeihez nyúl vissza, mely- csakúgy mint Lángh Judit előző könyvei -a Magvető Kiadónál jelent meg. Publikációi számos neves folyóiratban jelentek meg, mint az Élet és Irodalom, Népszabadság, Praktika, Fordulópont, Új Szimpozion, Nappali Ház, Médiamix, Café Bábel, Magyar Lettre, Mozgó Világ, és az Irodalmi Centrifuga.

• Közel Afrikához, Magvető Kiadó, 1996.
• Vissza Afrikába, Magvető Kiadó, 2001.
• Egy budai úrilány, Magvető Kiadó, 2002.
• Párizs fű alatt, Magvető, 2009
• Ein Mädchen zwischen zwei Welten (Egy budai úrilány); németre ford. Zádor Éva; Nischen, Wien, 2013
• Macskák és férfiak. Hármaskönyv; Magvető, Bp., 2014

• Philippe Breton: A manipulált beszéd, Helikon, 2000.
• Ahmadou Kourouma: A függetlenség fényes napjai, Kávé Kiadó, 2001.
• Jean Hatzfeld: A bozótvágó kések évszaka, Ulpius ház, 2006.
• Fejtő Ferenc: Mégiscsak a szociáldemokrácia, Kossuth Kiadó, 2006.

• Füst Milán-díj (2013)

• Adatlapja a Szépírók Társaságának honlapján
• Adatlapja a Magvető Kiadó honlapján