Jenő Udvardy

Udvardi és básthi dr. Udvardy Jenő Farkas Imre (Zalaegerszeg, 1880. szeptember 26. – Zalaegerszeg, 1941. november 21.) jogász, kormányfőtanácsos, a zalaegerszegi ügyvédi kamara elnöke, nemesi választmányának tagja, a zalaegerszegi uri Kaszinó és a zalaegerszegi Munkás és Betegsegélyző Egylet elnöke, a Vármegyei takarékpénztár Rt. ügyésze és igazgatóságának tagja, a zalamegyei Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségének az alapító elnöke volt.

Családja és származása

Udvardi és básthi Udvardy Vince (1854-1921), városi képviselő, a zalaegerszegi állami főgimnáziumi tanára és felesége, strauszenberghi Straussz Borbála (1861-1952), dr. Udvardy Jenő szülei

Dr. Udvardy Jenő és felesége Farkas Margit úrnő Hévízen 1940-ben

udvardi és básthi dr. Udvardy Jenőné boldogfai Farkas Margit (1888-1972) és sógornője bozzai dr. Bozzay Jenőné udvardi és básthi Udvardy Rafaella (1887-1987)

Udvardy Jenő a nemesi származású udvardi és básthi Udvardy családban született Zalaegerszegen. Édesapja, udvardi és básthi Udvardy Vince (1854-1921), városi képviselő, a zalaegerszegi állami főgimnáziumi tanára, édesanyja, a nagylengyeli születésű strauszenberghi Straussz Borbála Margit (1861-1952) úrnő volt. Apai nagyszülei a veszprémi születésű Udvardy Vince (1819-?), aki majd haszonbérlőként került Dadra, Komárom megyébe, és Hoffmann Anna voltak. Anyai nagyszülei strauszenberghi Strausz Sándor (1831-1922), nagylengyeli birtokos és a tekintélyes Zala megyei nemesi boldogfai Farkas család sarja, boldogfai Farkas Krisztina (1836-1883) úrnő voltak. Apai dédszülei udvardi és básthi Udvardy József (1750-1825), a gróf Esterházy család pápai uradalmi ispánja, és nemes Tornyosi Rozália voltak. Nagyapjának a bátyja, udvardi és básthi Udvardy Ignác (1810-1874), teológus, veszprémi kanonok, egyházi író volt. Anyai nagyanyának az öccse, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908) Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, andráshidai birtokos volt. Udvardy Jenőnek volt még egy fivére, udvardi és básthi dr. Udvardy Imre (1882-1908), jogász, szolgabíró, és egy húga, bozzai dr. Bozzay Jenőné udvardi és básthi Udvardy Rafaella (1887-1987).

Udvardy Jenő nagybátyja, udvardi és básthi Udvardy Ignác (1848-1920), állami kereskedelmi iskolai igazgató Zalaegerszegen, aki jelentős társadalmi szerepet töltött be a városban. Ennek az Ignácnak a fia, Udvardy Ignác Ödön (1887-1961) festőművész, aki egyben Udvardy Jenő unokatestvére volt.

Társadalmi és politikai pályafutása

Középiskolai tanulmányokat Zalaegerszegen végezte. Budapesten ügyvédi oklevelet szerzett. 1906. augusztusában megnyitotta az ifjú ügyvéd az irodáját a zalaegerszegi Kossuth utcában a szülei lakásában. 1914. április 19.-én az Országos Ügyvédszövetség alakította zalaegerszegi osztályát, amelynek a pénztárosává Udvardy Jenőt választották meg. Udvardy ismert és tisztelt polgára volt Zalaegerszegnek, az ottani gimnázium igazgatója, a kaszinó elnöke és fontos szerepet játszott a helyi katolikus életben is. Híres volt feleségével együtt vendéglátása miatt és nagy magán könyvtára miatt, valamint a sokféle műkincsek gyűjtő szenvedélye miatt.

1918 decemberében, a Károlyi Mihály-kormány leváltotta a régi tisztikart, felsőpataki Bosnyák Géza zalai főispánt is beleértve; megalakították a 38 fős vármegyei központi választmányt, amelynek az egyik tagja Udvardy Jenő volt. 1919. április 21-én a kommunista Tanácsköztársaságot próbálta megbuktatni az úgynevezett konzervatív Alsólendvai ellenforradalom, melynek a szervezője Fangler Béla, zalai jogász volt. Udvardy Jenő bekapcsolodott a mozgalomba, majd ennek a leleplezése után idézték, letartoztatták, azonban nem börtönözték be.

1928. január 8.-án Serédi Jusztiniánt XI. Piusz pápa püspökké szentelte fel Rómában; A nagy eseményben Udvardy Jenő főügyész Zala vármegyét képviselte. 1928. március 21.-én megválasztották a Zalaegrszegi Ügyvédi Kamara elnökévé, tisztség, amelyet élete végéig töltött be. 1929. augusztus 19.-én jelent meg, hogy a Kormányzó adományozta Udvardy Jenőnek a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet a közélet terén szerzett érdemel elimserésül.

1931-ben kísérletet tett a Zalai Élet című sport, szépirodalmi társadalmi hetilap megjelenítésével, azonban csak egy évig élt a munkája, amibe az összes energiáját és pénzét befektette (ezután évtizedekig nem lesz Zala megyében kulturális hetilap). 1937. augusztus 28.-án, Udvardy jenő kormányfőtanácsost, a helyi közgyűlés nagylengyel község díszpolgárává választotta.

1938. február 21.-én megalakult a legitimista Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége zalai helyi csoportja Zalaegerszegen, akinek az elnöke Udvardy Jenő lett. Feleségével együtt élete végig royalista elképzelésekkel éltek.

1942-ben gróf széki Teleki Béla zalai főispánnál tiltakozott, amikor a zsidó származású tagokat akarták kizárni a Zalaegerszegi kaszinóból. Udvardy nem engedett megkülönböztetést tenni a kaszinó tagok között. Próbálkozásai, azonban hiábavaló voltak.

Közeli baráti kapcsolatot tartott felesége rokonáival, boldogfai dr. Farkas István (1875-1921) sümegi főszolgabíróval, boldogfai dr. Farkas Tibor országgyűlési képviselővel, valamint dr. Thassy Kristóf (1887-1963) országgyűlési képviselővel, és a felsőpataki Bosnyák, a Fangler és Csertán családdal is.

1941. november 21.-én hunyt el Zalaegerszegen.

Igazán közismert és tisztelt szereplője volt Udvardyné boldogfai Farkas Margit (Hagyáros, 1888. március 1. - Zalaegerszeg, 1972. április 1.) úrnő a zalaegerszegi társadalmi életnek a 20. század első felében. Udvardy Jenő 1907. november 10.-én Alsóbagodban feleségül vette a régi és tekintélyes zalai nemesi származású boldogfai Farkas családból való boldogfai Farkas Margit Gabriella Rozália (1885-1972) úrleányt, boldogfai Farkas Imre (1860-1895), hagyárosi földbirtokos és nemesvitai Viosz Mária Karolina Rozália (1863-1935) lányát. Farkas Margittal állt rokonságban, hiszen Udvardy Jenő anyai nagyanya strauszenberghi Strausz Sándorné boldogfai Farkas Krisztina (1837-1883) volt. Farkas Margit Viosz Máriának, boldogfai Farkas Imre özvegyének az egyetlen leánya volt. Farkas Margit apai nagyszülei boldogfai Farkas Imre (1811-1876), egerszegi főszolgabíró és Horváth Alojzia (1831-1919) voltak; anyai nagyszülei nemesvitai Viosz Lajos (1836-1869), andráshidai földbirtokos, és a nemesnépi Marton családból való nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) voltak.

Korán, 7 évesen, veszítette el az édesapját, aki trágikus halált halt: a hagyárosi földbirtokán, gőzgép használatával hordókat tisztogattatott boldogfai Farkas Imre úr; a hordóba a gép segélyével beeresztett gőz explodált és a szétrepesztett hordó egy dongája a közelében állt Farkas Imrét ugy halántékon találta, hogy szenvedett sérülései folytán azonnal elhunyt. Farkas Margit a Sacré Coeurban, Grazban tanult. A kis árva leány és az édesanyja a 355 kh-as hagyárosi földbirtokot kézben tartották, azonban majd Viosz Mária úrnő halála után, lánya, Udvardyné Farkas Margit 1936-ban adta bérbe Hamburger Mátyásnak; a gazdálkodást folytató személy, nemesvitai Viosz Ferenc (1904-1969) okleveles gazda volt, Margit úrnő unokatestvére.

Margit úrnő szenvedélyes műkincsgyűjtő volt; bélyeggyűjteményének a nagy értéke közismert volt a városban. Híres volt a hatalmas két szintes könyvtáráért, amelynek a könyveit többéven keresztül férjével együtt gyűjtötte össze. A zalaegerszegi lakása ismert helyszíne volt gyakori elegáns fogadásokról, amelyeken fontos országos jelentőségű személyek vettek részt. Másrészt, többször vett részt országos bridge-versenyeken élete során. Politikai nézetei leginkább royalisták, méghozzá legitimisták voltak; férjével együtt aktívan tartott kapcsolatot az akkori egyéniségekkel, akik ezt a világot képviselték. A művelt Udvardyné szintén híres volt a nagy európai üdölési körutazásairól, amelyeket legjobb barátnőjével, felsőpataki Bosnyák Gézáné saárdi Somssich Jolán (1874-1949) úrnővel, gyakran tett. Ahogy férje, Udvardy Jenő volt a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége zalamegyei servezetének az elnöke, Farkas Margit elnöknője volt a zalamegyei Magyar Nők Szentkorona Szövetségének; a zalai Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége megalakulása után, 1938-ban, Habsburg Ottó főherceg személyes leveleket intézett gróf Széchenyi Móricon keresztül, Udvardy Jenőnek és nejének, amelyeken örömét kifejezte és küldetésükben biztatta őket. Később, özvegy Udvardyné, az 1942. február 17.-én megalakított Göcseji Egyesület társelnöke lett, Pehm József pápai prélátus elnök mellett.

Családfakutatással is foglalkozott, apai és anyai ági felmenőit a családi iratok és a levéltári anyagok alapján nagy érdeklődéssel tárta fel. Udvardyné hosszú éveken át levelezett és közeli baráti kapcsolatot ápolt Pehm József plébánossal (a magán levezésnek egy részét az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzik). Udvardy Jenő és Farkas Margit házasságából nem született gyermek. A háború után kitelepítették, majd az 1945-ös földreform alatt az alsóbagodi és a hagyárosi birtokát vette igénybe Megyei Tanács, az özvegytől elkobozva. Zalaegerszegen lakott továbbra is, ahol a magán könyvgyűjteményét helyi kölcsönkönyvtárnak szánta. Az 1940-es évek második felében Udvardyné egészsége rohamosan kezdett romlani, több éven keresztül ágyat őrzött. 1972-ben hunyt el Zalaegerszegen 84 évesen.

• Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939. Kiadó: Millecentenáriumi Közalapítvány. 2011.