János Dercsényi

Idősebb Dercsényi János, dercsényi, azelőtt Weisz János (Szepesszombat, 1755. május 16., Kazinczy Ferenc szerint november 16. – Munkács, 1837. június 30.) királyi tanácsos, több megyék táblabírája. Dercsényi János Lajos édesapja.

Apja evangélikus lelkész volt Szepesszombatban (ma Poprád része), ő és nagyapja szintén Weisz János nevet viselt, és a család még 1687. szeptember 27. I. Lipót királytól nemességet nyert. Dercsényi iskoláit Lőcsén és Pozsonyban járta, az orvostudományokat a bécsi egyetemen hallgatta, ahol 1780-ban orvosdoktori oklevelet nyert. Ekkor Zemplén vármegye szolgálatába állott és 1782-ben főorvosnak választatott; de nemsokára lemondott hivataláról és bereg megyei birtoka közelében Munkácsra vonult, hol egészen kedvenc tudományának, a mineralógiának élt. Itt azon fölfedezésre jutott, hogy a vidéken timsókő létezik; ennek kibányászására tíz évi szabadalmat nyert és timsógyártást alapított Munkács környékén, mely 1814-ig egy milliónyi hasznot hajtott a hazának. 1785-ben nőül vette Kazinczy Juliát, Kazinczy Ferenc nővérét. 1792-ben királyi adományul Dercsényben (ma Dercen, Ukrajna, Kárpátalján, Munkácsi járásban) birtokot nyert és e helységről családi nevét is megváltoztatta Dercsényire. 1814-ben királyi tanácsossá lett. Az 1825–1827. évi országgyűlésen tagja lett azon bizottságnak, mely a magyar bányajogi codexet kidolgozta. Ennek, valamint a bereg megyei kereskedelmi és erdészeti bizottságnak is folyton működő tagja volt.

1. Pyretologiae practicae tentamen. Viennae, 1780. (2. kiadás. 1783.)
2. Über Tokay's Weinbau, dessen Fechsung und Gährung. Mit geognostischen Beilagen. U. ott, 1796. (2. kiad. Lipcse, 1800.)

• Magyarul is megjelent Őri Fülöp Gábortól (Ö. F. G. P. P. jegyek alatt) ford. Kassán, év. n. A' föld' természeti tulajdonságait kimagyarázó tóldalékkal; (kiad. a Kazinczy Ferenc Társaság és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár)
• Hasonmás kiad. [Miskolc]: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár: Kazinczy Társ., 1989, ISBN 963-7241-21-3

Több külföldi tudós társaság választotta meg tagjának és azok folyóirataiba s évkönyveibe értekezéseket irt; különösen a Kárpát hegység ásványairól az osztrák-német folyóiratokba. Írt magyarul is a Tudom. Gyűjteménybe (1825. I. A magyarországi boroknak a külföldiekkel való egyben hasonlítása), a Tud. Tárba (VII. 1835. Europa levegői mérsékletéről, XI. 1836. Az artézi kutakról honunkra alkalmaztatva), a Társalkodóba (1835. A dölrengésről.)