István Thököly

Késmárki gróf Thököly István (?, 1623. február 5. – Árva vára, 1670. december 4.): felvidéki nagybirtokos, Thököly István báró és Thurzó Katalin fia, anyai nagyapja Thurzó György nádor. Húga, Thököly Erzsébet (1628-1662) idősebb Petrőczy István felesége volt.

1651. november 14-én feleségül vette Gyulaffy Máriát, iktári Bethlen István unokáját, amely házasságával Erdélyben is nagy birtokokra tett szert. 1654-ben I. Lipót császártól grófi címet kapott. Felesége azonban már 1659. november 19-én meghalt, és Thököly István özvegységre jutva neje korai halála után egyedül nevelte - még élő - három leányát és egyetlen fiát, többé nem nősült meg.

Gyermekei:

• Ádám (1652 szeptember-október)
• István (1654-1655)
• Katalin (1655-1701), Esterházy Ferenc felesége
• Mária (*1656), Nádasdy István felesége
• Imre (1657-1705), Zrínyi Ilona férje
• Éva (1659-1716), Esterházy Pál nádor felesége

Annak ellenére, hogy 1664. augusztus 1-jén a császári csapatok fényes győzelmet arattak a Bécs ellen induló török haderő felett, a háború a szégyenletes vasvári békével zárult, amely felháborodásra késztette és a bécsi udvar politikája ellen fordította a magyar főnemesség színe-javát. Thököly István is nagy támogatója volt az időközben kibontakozott, Wesselényi Ferenc nádor által szervezett Habsburg-ellenes összeesküvésnek, amelyet nagy pénzösszegekkel támogatott. Ezért az összeesküvés felszámolásakor 1670. november végén a császári csapatok Heister tábornok vezetésével ostrom alá vették Árva várában. A védők már kétheti ostrom után, december 10-én kénytelenek voltak feladni a várat, miután a nagybeteg Thököly István az ostrom izgalmaiba december 4-én belehalt. Hívei, fiát Thököly Imrét, halála után kiszöktették a várból, és a Liptó vármegyei Likava várába menekítették. December 4-én halt meg Thököly István, és már december 10-én beült a német őrség a várba. Holtteste mintegy kilenc hónapon át hevert a várban temetetlenül, amikor is aztán eltemették. Thököly leányai is apjukkal tartózkodtak az ostrom alatt, őket a várat megszálló német csapatok egy időre fogságba vetették.

• Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: XI. kötet [Taaffe - Török]. Pest: Ráth Mór. 1865.  

• Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre, I-II. kötet. Budapest, 1888-1889.

• A késmárki Thököly család