Imre Muszka

Muszka Imre (1914–?) Kossuth-díjas esztergályos, a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek dolgozója, sztahanovista.

1949-ben a Magyar Munka Érdemrend bronz fokozatával díjazták. 1950-ben – Horváth Edével megosztva – megkapta a Kossuth-díj arany fokozatát, az indoklás szerint „a gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért kiemelkedő eredményeiért”. 1953-ban a Szocialista Munka Hőse címmel jutalmazták.

Részt vett a sztahanovista mozgalomban. Kiemelték, 1951-ben és 1955-ben propagandafüzettel népszerűsítették, 1948 és 1953 között a Szabad Nép című napilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben 66 alkalommal szerepelt, ezzel Muszka volt az adott időszakban a folyóirat legtöbbször hivatkozott sztahanovistája. Az 1950-es években Muszka volt a legismertebb sztahanovista.

1949-ben tagja volt annak a küldöttségnek, amely Sztálin 70. születésnapjára Moszkvába utazott. 1953. március 9-én, Sztálin temetésének napján Budapesten mondott beszédet a Hősök terén.

1953 után kegyvesztett lett, miután nem fogadta el a felajánlott „előléptetést”. A sajtó ezt követően már arról cikkezett, hogy „nem jegyzett békekölcsönt, nem adta át munkamódszerét, nem versenyzett más sztahanovistákkal”. Annak ellenére, hogy az 1949. októberi Magyar Filmhíradó még arról számolt be, hogy „Muszka Imre élmunkás arra buzdít, hogy munkában elért győzelmeinkhez hasonlóan vigyük győzelemre a tervkölcsönt is […] Mennyit jegyez Muszka elvtárs? 1600 forintot. […] A szomszédos esztergapadnál dolgozik Farkas István, a Muszka-brigád tagja. Az ő esztergapadját is élmunkás-zászló díszíti, mert Muszka Imre átadta neki munkamódszerét. Farkas István örömmel követi Muszka Imre példáját a tervkölcsönjegyzésben is.”, 1952 decemberi filmhíradóban „technológusok, esztergályosok érkeznek az élenjáró sztahanovisták munkapadjához, […] a látogatók kérdéseire Muszka Imre részletesen válaszol”. Ugyanebben a riportban Szodorai Istvánnal folytatott munkaversenyéről is beszámolnak, melyet 1953 márciusában egy újabb követett, utóbbiról a Szabad Népben jelent meg cikk.

Egy teória szerint 1956-ban csepeli munkahelyén meg akarták ölni, de összekeverték váltótársával, Bordás Andrással, akit agyonvertek. Muszka ekkor – 1956 októberében – még Csepelen tartózkodott. 1957 januárjában Jugoszláviába disszidált, majd Angliában kapott menedékjogot. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon meglátogatta Pióker Ignác sztahanovista gyalust. További sorsa nem ismert.

• ↑ Aczél 1955: Aczél Ernő: Muszka Imre Kossuth-díjas esztergályos újításai, Budapest: Műszaki Kiadó, 1955
• ↑ Darvasné–Klement–Terjék: Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 109. o. ISBN 963-05-4420-2
• ↑ Karinthy 1953: Karinthy Ferenc: Hol van Muszka Imre?, Szabad Nép, 1953. szeptember 11., 2. o. (Majtényi 2009)
• ↑ Magyar Filmhíradó 1949/41.: A nép válaszol, Magyar Filmhíradó 1949/41. (1949. október) online összefoglaló
• ↑ Magyar Filmhíradó 1952/51.: Újítással a többtermelésért, Magyar Filmhíradó 1952/51. (1952. december) online összefoglaló
• ↑ Majtényi 2009: Majtényi György: K-vonal. Uralmi elit és luxus a szocializmusban. Budapest: Nyitott Könyvműhely. 2009. 150–160. o. ISBN 978-963-9725-74-4
• ↑ Szabad Nép 1953: Új Kossuth-díjasaink tervei a felszabadulási hétre – Szodorai István esztergályos versenyre hívja Muszka Imrét a felszabadulási hétre, Szabad Nép, 1953. március 18. (Darvasné–Klement–Terjék 197. o.)
• ↑ Szegő 2009: Szegő Iván Miklós: Mementó 1950: egy hátborzongató szilveszter – Egy sztahanovista felemelkedése és bukása, hvg.hu, 2009. december 31. online elérés
• ↑ Tokár 1951: Tokár Péter: Muszka Imre munkamódszere és újításai, Budapest: Népszava, 1951
• ↑ Tóth 2008: Tóth Eszter Zsófia: Nők férfias terepeken és férfi foglalkozásokban. A „férfias” és a „nőies” munka világa a szocialista időszakban. Sic Itur ad Astra, 58. évf. [2008] 271. o. (13. lábjegyzet) online elérés
• ↑ Vámos é. n.: Vámos György: „Mit ér a szó most?” – Rádióműsorok Sztálin haláláról, beszélő.hu, é. n. online elérés