Ilona Nagy

Nagy Ilona (szül. Klein, Olaszliszka, 1924. január 21. – Racsa környéke, 1944. április 17.) pártmunkás, partizán.

16 évesen lett a Ruházati Munkások Szakszervezetének tagja, hol termete miatt kezdték el Nagynak hívni, hogy megkülönböztessék a szakszervezet többi Ilonájától. A második világháború alatt több társával elhatározta, hogy Jugoszláviába szökik, s partizánként harcol a németek ellen. A párttól is megkapták az engedélyt, s 1944. január 31-én elindultak. A fruskagorai partizántáborban katonai kiképzést kapott, ezután csoportját a Boszut folyó melletti Racsa községbe vezényelték, ahol a sebesült partizánokat kellett kötözőhelyre szállítaniuk. Fegyveres akcióban először a Majevics-hegységben vett részt. Alakulatának később egy nagyobb német egységet kellett megtámadnia: a háromfős előőrs tagjaként több száz méterrel a partizáncsoport előtt haladt, amikor egyszer csak rájuk lőttek. Nagynak vállát és bokáját találták el, így nem tudott elmenekülni, s a németek meggyilkolták.

• Nagy Ilona. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 25.)
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981.268. o. ISBN 9630525003  
• A szabadság vértanúi Budapest, 1960, Kossuth Könyvkiadó, 184-187. o.

• R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Csókás Máté: Ellenállók. muon.hu (Hozzáférés ideje: 2015. december 26.)