Ferenc Karsa

Szentkirályszabadjai Karsa Ferenc (Zsujta, 1827. december 24. – Budapest, 1915. február 7.) 1848-as honvéd hadnagy, Görgey parancsőrtisztje, emlékíró, árvaszéki helyettes elnök, önkéntes tűzoltó-egyletek szervezője.

Származása, testvérei

Karsa Ferenc 1827-ben született Zsujtán Karsa László és örösi Rátkay Mária fiaként. Testvérei voltak András (Endre) és János 1848-as hadnagyok. György nevű bátyja, szintén 1848-as honvéd volt, később Kassa főjegyzője lett (1897 januárjában halt meg, 74 évesen), Árpád nevű öccse 14-15 éves korában szintén a seregbe állt, először századírnok volt, később honvédként szolgált, a szabadságharc végére őrmesteri címet kapott.

A szabadságharcban

Iskolai tanulmányait Kassán, Kézsmárkon és Sárospatakon folytatta (1842-től 1848-ig a gróf Buttler-féle ösztöndíjban részesült). A forradalom kitörésekor Sárospatakon volt joggyakornok, éppen ügyvédi vizsgának letétele előtt állt. 1848. augusztus 26-án jelentkezett Kassán a seregbe, testvérével Jánossal és két másik Zsujtáról való fiatallal, Jantó Bertalannal és egy cigánylegénnyel Tato Józseffel.

A szabadságharcban először a 20. (Kassai) honvédzászlóaljban harcolt, majd az 52. (Bocskai) zászlóaljban, miután a 20. 1849. február 11-én Aszalónál ebbe került beolvasztásra. A szabadságharc során 12 csatában vett részt, többek között a tarcaliban (1849. január 22), a bodrogkeresztúriban (1849. január 23), a tokajiban (1849. január 31), tornaaljaiban, kápolnaiban, tápióbicskeiben (1849. április 4), egerfarmosiban (1849. március 1).

A bodrogkeresztúri csatában Schulz Bódog a város északi végén az ellenség által elfoglalt épületek, különösen a serház bevételére utasította a 20. zászlóalj egyik századát. A feladatot nehezítette a fogyóban lévő muníció és a városra leszállt köd. A századot 4 rohamoszlopra bontották. Az első a befagyott Bodrogon keresztül igyekezett a császári csapatok hátába kerülni, a második a szárazmalom felől, a sörház nyugati oldalának irányában, a temető felé tartó oldalúton indult támadásba, a harmadik az országúton, szemből a sörháznak nyomult előre (melyet Hegyeghy Samu mádi születésű főhadnagy vezetett), míg a negyedik Karsa Ferenc által vezett csapata főutcával párhuzamosan az országút felett futó pincesorok között egy négy méter széles sikátorban indult meg. Hegymeghy és emberei közül sokan az osztrák golyók áldozatává lettek, de a többiek fokozatosan haladtak előre, házról-házra. Mikoris a Karsa által vezetett emberek egy fehér szíjas különítménnyel találták szembe magukat, akiket osztrákoknak hittek. Karsa támadást vezényelt, de még mielőtt összecsaptak volna kiderült, hogy az osztrákoknak vélt katonák valójában a Don-Miguel század, amely a Hegymeghy szakasz elestével támadt űrt érkezett betölteni. A vezető tiszt a következő szavakkal tisztázta a helyzetet „ha le tudtátok lőni embereimet, tudjatok ártani a németeknek is és meg ne álljatok a város végéig” A csata végül magyar győzelemmel zárult. Gyorsan haladt felfelé a ranglétrán; a téli hadjáratban őrmesteri rangban szolgált és a nagysallói csata után hadnagyi kinevezést kapott. A 3. hadtesttel jelen volt Komárom felszabadításánál és az elsők között volt, akik feljutottak Buda várába. Világosnál nem tette le a fegyvert, Erdély hegyei között harcolt tovább, majd bujdosni kényszerült.

Később Vay bárónál nevelő lett, majd ügyvédsegéd volt, és 1860-ig anyja birtokán Magyarizsépen gazdálkodott. 1860-ban a Sennyey-hitbizomány pénztárnoka lett. 1873-ban Zemplén vármegye szolgálatába lépett és 1881-tól az árvaszék helyettes elnöke volt. Elhunyt 1915. február 7-én hajnali 4 órakor influenza és tüdőgyullásban. Neje Isépy Ilona volt.

Emléke

• Zsujtai szülőházán 1989 nyarán helyeztek el emléktáblát
• A Kerepesi temetőben, a Kossuth-mauzóleum mögött, 1989. március 14-én avatták fel kopjafáját.

A szabadságharc alatt hadi naplójában örökítette meg a szabadságharc sok érdekes epizódját és a gyermekhősök emlékét is, amelyben közrejátszhatott az is, hogy tizennégy éves öccse, Árpád is a seregben volt. Karsa örökítette meg Farkas Ferenc református rektor tanítványait, akik az isaszegi csatatérig hírláncot alkottak és egymástól hangtávolságnyira állva, tudósították a többieket a pillanatnyi hadi helyzetről. Szintén tőle tudunk a váci csatatér vakmerő gyermekeiről, akik a golyózáporban, kezükben vödrökkel, zsákokkal az ágyúgolyókat gyűjtötték össze és vitték sebesen a tüzéreknek, akik aztán ezzel lőtték az osztrákokat. Karsa írt a szabadságharc legfiatalabbjáról, a mindössze tizenkét esztendős, nagykinizsai születésű bojtárfiúról, Szabó Józsefről is, aki társával a korláti Koczák Pistával élelemmel látta el Karsa századát („A süldő meg a tinó, mit ők ketten szereztek a kihalt tájon, szinte az éhhaláltól mentette meg” a honvédeket). Szabó Jóska a tokaji csatánál is jelen volt, beosont a városba és visszatérve beszámolt a városban tartózkodó ellenségről, talán a lövegek számát is megmondhatta Klapkának.

Karsa írását naplójának szánta, melynek eredetileg a "A körültem és velem 1848. és 1849. években történt események" címet adta és sokáig kéziratban maradt, de már 1888-ban a Zemplén című folyóirat, a Hadtörténeti Közlemények 1922–1923-as évfolyamában pedig Pilch Jenő hadtörténész közölt belőle részleteket.

Rakó József 1988-ban Karsa Ferenc leszármazottjánál, Karsa László budapesti mérnöknél fellelte a kéziratot. Erről ő és Katona Tamás fénymásolatot kaptak. Katona Tamás a szerkesztésében megjelent „Budavár bevételének emlékezete 1849” (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989.) című kötetben közölte az emlékiratnak a budai vár bevételére vonatkozó részét. A teljes kéziratot a Kossuth Kiadó Rakó szerkesztésében óhajtotta kiadni, ez azonban a Kiadó csődbe jutása miatt meghiúsult, végül a Zrínyi Kiadó 1993-ban Bona Gábor szerkesztésében jelentette meg.

Folyóiratokban megjelent cikkei:

• a Kertészgazdában (1866. Gazdasági műszók: oltani-ojtani? Assa foetida, szives kérelem az állatorvos urakhoz és ...a... jegy *alatt több gazdasági cikk);
• a Falusi Gazdában,
• a Zemplénben (vezércikkek és tárcák, 1888. 51. szám; 1848-49. emlékeimből)
• a Zemplénmegyei orvos-gyógyszerész-egyesület népszerű előadásainak gyűjteményében (1887-89. Mutatványok 1848-49. honvédnaplójából)
• a Nyelvőrben (1888.)