Ferenc Czinke

Czinke Ferenc (Nagyrozvágy, 1926. november 4. – Salgótarján, 2000. november 23.) Munkácsy Mihály-díjas magyar grafikus- és festőművész.

Szülei: Czinke András és Pálóczi Erzsébet. Nagyrozvágy-Meszesketanyán született, elemi iskoláit a tanyavilágban végezte, közép- és felsőfokú tanulmányokat Sárospatakon folytatott, a pataki Tanítóképzőben 1947-ben diplomázott. 1961-1964 közt a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj segítségével rajztanári diplomát szerzett a Képzőművészeti Főiskolán és tanulmányokat folytatott az MLEE esztétikai tagozatán. A Képzőművészeti Főiskolán nagy hatással voltak rá meseterei, Szőnyi István^[forrás?], Jakuba János és Marcall György.

1964-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjával kijutott Olaszországba tanulmányútra, 1972-ben szintén több hónapot töltött Rómában, majd 1978-ban elnyerte az olasz kormány támogatását is. Ausztriában, Törökországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Bulgáriában is járt tanulmányutakon. 1964-től Salgótarjánban élt, a helyi középiskolákban (Madách Imre Gimnázium, Bolyai János Gimnázium) tanított rajzot, a Bolyai Gimnáziumban iskolagalériát létesített, Derkovits Gyula Iskolagaléria néven. Életének utolsó két évtizedében csak a művészettel foglalkozott, köztéri alkotásokra is kapott megrendeléseket (mozaikok, seccók, muráliák), jelentős Városköszöntő térplasztikája, amelyet 1983-ban készített Salgótarjánnak; I. és II. világháborús bronzból készült emlékművét Pácin állították fel 1992-ben.

Munkáiban a népművészet szellemi és formai világából is merített ihletet, főleg sokszorosított grafikai lapokat, rézkarcokat, litográfiákat, fametszeteket, kollázsokat, zománcképeket, később komputer-grafikákat készített. Jelentős sorozatai:

• Radnóti eclogák,
• Szlovák táncok,
• Koskirály,
• Rekviem a vizekért,
• Édesanyám ikonja,
• Tihanyi szonáták,
• Sajkodi esték,
• Bukott angyal,
• Káin és Ábel,
• Medvetánc,
• Józsefet eladják testvérei,
• Veritas theatri.

A Magyar Nemzeti Galéria és a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum őrzi alkotásait. Még életében Galériát nyitottak művei számára a pácini Magóchy kastélyban.

2013. május 4. és 2013. december 31. közt Czinke Ferenc tiszteletére mintegy 40 grafikájából rendeztek emlékkiállítást a Pácini Faluházban.

• Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagja (ezen belül a Nógrád megyei csoportnak közel negyven éven át volt titkára);
• Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) tagja;
• Az UNESCO Nemzetközi Képzőművészeti Szövetségének, IAA, AIAP (Párizs) tagja.

• 1957 • Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
• 1961-1964 • Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj
• 1965 • SZOT-díj
• 1968 • Munkácsy Mihály-díj
• 1975 • Érdemes művész
• 1986 • Nógrád Megyei Pedagógiai díj
• 1988 • Kiváló művész
• Salgótarján város és Pácin község díszpolgára.

• Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Czinke Ferenc szócikkét ld. I. köt. 249. p.
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 1. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Czinke Ferenc szócikkét lásd 434. p. ISBN 963 8477 44 X
• Czinke Ferenc, nograd.net
• Czinke Ferenc képeiből, nograd.net
• Pácinban 2013. május 4. ünnepi átadás keretében megnyílt a prof. Czinke Ferenc Emlékkiállítás a Faluházban