Ervin Ybl

Ybl Ervin (Budapest, 1890. január 14. – Budapest, 1965. augusztus 11.) magyar művészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1960). Ybl Miklóstávoli rokona volt.

Jogi és filozófiai doktorátust szerzett. 1919-ben felvették az Eötvös szabadkőműves páholyba. Évekig a Budapesti Hírlap képzőművészeti rovatát vezette, majd a vallás- és közoktatásügyi minisztériumánakosztályfőnöke volt. 1931-ben a budapesti tudományegyetemenaz olasz szobrászat történetéből magántanári képesítést nyert. 1941. július 1-től címzetesny. rk. tanár volt.Hagyatékát a székesfehérváriIstván király Múzeum örökölte, aholkéziratos emlékiratait is őrzik.

• Donatello (Bp., 1927; Bruxelles, 1930);
• Toscana szobrászata a quattrocentoban (I – II., Bp., 1930);
• Zala György (Magyar Művészet, 1937),
• Lotz Károly élete és művészete (Bp., 1938);
• Mesterek és mesterművek (Bp., 1938);
• Ybl Miklós (Bp., 1956);
• Csontváry Tivadar (Bp., 1958. angolul is);
• A Magyar Nemzeti Galéria palotája (Bp., 1960);
• A francia és angol renaissance és barokk művészet (I – II., Bp., 1960).
• Az operaház.Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1962
• Robbia, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1962.

• Farkas Zoltán: Ybl Ervin (Művészet, 1965);
• Rados Jenő: Ybl Ervin (Magyar Építőművészet, 1965.)

• Magyar művészettörténészek listája