Emil Haeffner

Haeffner Emil Róbert Arthur (latinul Æmilius Haeffner, franciául Émile Haeffner) (Budapest, 1892. december 5. – Budapest, 1953. március 29.) a két világháború közötti időszak kiemelkedő magyar egyiptológusa.

1892. december 5-én született, Budapesten Haeffner Roderik és Fischer Matild első gyermekeként. Testvérei: Jenő, Tivadar, Róbert, Matild, Vilma, Ödön, Zoltán, Béla és Ernő.

A család anyagi körülményei nem tették lehetővé, hogy egyetemi tanulmányokat végezzen, így az 1940-es évek közepéig a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.-nél dolgozott, mint hajópénztáros. Munkája mellett sajátította el a latin, a görög, a héber nyelvet, valamint a föníciai, az óegyiptomi (hieroglif és hieratikus) és az ókori mezopotámiai ékírásos nyelveket. Az egyiptomi szövegeket külföldi könyvtárakból meghozatott könyvekből ismerte meg, vagy külföldi útjain másolta ki, illetve vásárolta meg.Hasonlóan legidősebb öccséhez, Jenőhöz, művészien festett, rajzolt és mintázott, kitűnően zongorázott és orgonált. Zeneszerzőként, költőként és műfordítóként is tevékenykedett, sőt - és ez valószínűleg Tivadar hatása - érdeklődött a természettudományok iránt.

Nyugdíjazása után kezdte rendszeresen tanulmányozni a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményének darabjait. A Múzeum alkalmazásában előbb teremőrként (1947-től), később az Antik Osztály munkatársaként dolgozott. Feladata az egyiptomi gyűjtemény anyagának rendszerezése, a leltárak pótlása volt. Szívbetegsége és romló látása ellenére gyakorlatilag a teljes munkát elvégezte, sőt a feliratos anyag feldolgozásában is jelentősen előrehaladt. Részt vett az egyiptomi kiállítás újrarendezésében (1949) és bekapcsolódott az egyetemi oktatásba is: a hieroglif írást és olvasást tanította. Tudományos munkásságának legjelentősebb része a hazai egyiptomi nyelvemlékek megfejtése és értelmezése. Első tudományos munkái 1945-ben jelentek meg. Szakértelmét, felkészültségét jól mutatja egy 1842-ben készült rajz alapján helyreállított szövege, amellyel a később előkerült eredetire oly mértékben sikerült visszakövetkeztetnie, hogy annak hieroglif felirata megegyezik a rekonstrukciójával.

Főbb művei

• Eine verschollene Stele aus der Sammlung F. Kiss in Buda (Oriens Antiquus, Budapest, 1945, 59-65.);
• Ein Stelenbruchstück in der ägyptischen Sammlung des Museums der Bildenden Künste in Budapest (uo., 1945, 159-160.);
• Fragment d'une stéle de l'époque de la XIXme dynastie (Sztélé-töredék a XIX-ik dinasztia korából - 1948. 1-5. 44-46. p. 1 képpel)
• Une nouvelle statuette de serviteur du Musée Hongrois des Beaux-Arts (Egyiptomi gyűjteményünk újabb kis szolgaszobra - 1949. 7-9. 35-37. p. 2 képpel)
• Királyportré-töredék a XIX. dinasztia idejéből (Antiquitas Hungarica, 3, 1949, 128-130.);
• Quelques remarques sur la question des "cones funéraires" (Archiv Orientalní, 20, 1952, 607–614.);
• Három történeti usébti (Antik Tanulmányok, 1, 1954, 14-23.).
• Une stele en calcaire de la fin du Nouvel Empire (Mészkő-sztélé az Újbirodalom végéről. - 1954. 4-7. 68-71. p. 1 képpel)

In memoriam

• Wessetzky Vilmos: Haeffner Emil (Antik Tanulmányok, 1, 1954, 146-147.);
• Dobrovits Aladár: In memoriam - Haeffner Emil (Szépművészeti Múzeum Közleményei, 4, 1954, 65-66, 103-104.).