Elek Thaisz

Thaisz Elek (Pest, 1820. április 30. – Velden, Ausztria, 1892. augusztus 13.) rendőrtiszt, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Budapest rendőrfőkapitánya. Thaisz András (1789–1840) lapszerkesztő, jogász fia.

Fiatalon részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban, amiért a világosi fegyverletételt követően elítélték. Az 1850-es években, a Bach-korszakban az osztrák titkosrendőrség ügynökeként, informátoraként kereste kenyerét. 1861 áprilisában nevezték ki Pest város rendőrfőkapitányává, majd Budapest létrejöttét követően, 1873-tól 1885-ig továbbra is ő irányította az immár egyesített főváros rendvédelmi feladatait. 1873-tól 1885-ig tagja volt Budapest főváros törvényhatósági bizottságának is, emellett 1881-től az Országos Magyar Vadászati Védegylet igazgatóságában is tevékenykedett. Aktív vezetőként volt ismert, több rendőri akciót, így például az 1871-es párizsi kommün mellett kiálló munkástüntetés elleni rendőri fellépést is személyesen ő vezette. Ugyanakkor több ízben indítottak ellene fegyelmi eljárást, nemegyszer ideiglenesen felfüggesztették a városi tanáccsal és a (fő)polgármesterrel szembeni engedetlenség, a városi szabályrendeletek megszegése miatt. A fővárosi közvélemény előtt kicsapongásai és gazdasági panamái is hírhedtté tették. Emellett az államrendészeti feladatokat tekintette az általa irányított rendőri testület fő hivatásának, rendőr-főkapitánysága alatt a főváros általános közbiztonsági helyzete leromlott, s ez végül a budapesti rendőrség államosításához vezetett.

1864-től a genfi Ister, 1869-től 1884-ig a pesti Corvin szabadkőműves-páholy tagja volt, emellett részt vett a Hungária páholy 1872. évi megalapításában is.

• Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007.704. o. ISBN 9635474148  

Ez az életrajzi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!