Dezső Horváth

Horváth Dezső (Nemesszalók, 1936. január 14.) Táncsics Mihály-díjas (1996) magyar író, újságíró, pedagógus.

Szülei: Horváth Gyula molnársegéd és Ács Mária háztartásbeli volt. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában és Magyarpolányban végezte el. 1950–1954 között Sümegen volt gimnazista. 1954–1958 között a Szegedi Tudományegyetem magyar–történelem szakos hallgatója volt. 1958–1960 között Pusztamérgesen általános iskolai oktató volt. 1960–1969 között a hódmezővásárhelyi megyei könyvtár munkatársa és a Csongrád Megyei Népművelési Tanácsadó főelőadója volt. 1969–1979 között a Délmagyarország munkatársa, 1979 óta főmunkatársa.

1959-ben házasságot kötött Remes Veronikával. Két lányuk született: Eszter (1963) és Vera (1965).

• A tizedik ember (szociográfia, 1985)
• Klinikai föltámadás (napló, 1991)
• Móra kőpárnája (1994)
• A röhögő katona (regény, 1996)
• Aranyhajcsár (1997)
• Terus ángyi (1998)
• Ezredes úr, hadra vágva (1998)
• Mivé lettél, csángómagyar? (1999)
• Vipera (2000)
• Parasztpassió (2002)
• A semmi ember (2002)
• Dani Jani (2003)
• Szelebőce (2004)
• Cseremalac voltam (2005)
• A muraközi ló (2006)
• Hippokratész. Kiköpött közhelyek (2008)
• Láncainkat...; Bába, Szeged, 2009
• Botrány a mennyekben; Bába, Szeged, 2011

• Életrajza a Napkút Kiadó honlapján
• Kortárs magyar írók
• Időutazás a Délmagyarral
• Delmagyar.hu