Dénes Pázmándy

Szomori és somodori legifjabb Pázmándy Dénes (Kömlőd, 1848. július 10. – Budapest, 1936. április 22.) országgyűlési képviselő, publicista.

Pázmándy Dénes és Domonkos Lidiának (Jókai «Arany ember» leányának) fia. A gimnáziumot Pesten a reformátusoknál végezte. 1864-ben Berlinbe ment az ottani egyetemre, ahol a jog- és államtudományokat hallgatta, azután további kiképzése végett Párizsban időzött és az ottani irodalmi, művészi, színészi nevezetességek nagy részével és ezen szakok viszonyaival megismerkedve, ez összeköttetéseit továbbra is fenntartotta és Párizst több ízben meglátogatta. 1872-ben külföldről, gazdag tapasztalások birtokában hazatérve, rövid időre a közös hadügyminisztérium szolgálatába lépett, hogy magát diplomatává képezze, de e hivatalát csakhamar elhagyta és Pestre tette át lakását.

1878-ban Vas vármegye körmendi kerületében képviselővé választatott radikális szabadelvű program alapján, s az egyesült ellenzék soraiban foglalt helyet. Az 1881-84. évi országgyűlési ciklusra mint függetlenségi párti politikust Körmenden újra megválasztották. Gosztonyban (Vas megye) volt úri laka. Az 1884-1887. évi országgyűlésről elmaradt, de az arra következő választás alkalmával a zalaegerszegi kerület függetlenségi párti képviselője lett és tagja volt a pénzügyi bizottságnak.

Buzgó tagja volt a békekongresszusnak, melynek 1895-ös belgiumi ülésén a nemzetnek a románok rágalmai ellen való megvédésében, és az 1896. évi békekongresszusnak helyévé az ezredéves ünnepet ülő Budapestnek kitüzetésében Apponyi Albert gróffal és Jókai Mórral élénk részt vett.

1919-ben a szegedi kormányt képviselte Párizsban. Sírja a Kerepesi úti temetőben található (48/2-1-39).

Politikai, társadalmi úti cikkeket írt könnyű, élénk és humorisztikus tollal a hazai és a francia lapokba, így a Honba (1867. 94. sat. sz. Eredeti külföldi levelezések), a Magyarország és a Nagyvilágba s a Reformba (1867. A párisi színházakról, 1874. 220., 253. sz. Levelek Svájcból, A Vierwaldstätti tó mellől, 261. Látogatás Dumasnál, A normandi partokról, 1875. 44-65. szám, A nemzeti színház reformja, A párisi színházakról), a Pesti Naplóba (1879. 212. sz. Bucsúztatója Marcot Alfred a «Temps» budapesti levelezője fölött, átvették a többi lapok is), az Egyetértésbe (1884. 89., 90. sz. Adam asszony útja az Alföldön), a Nyugatmagyarországi Hiradóba (1895. 47. sat. sz. A pozsonyi magyar színészet állandósításáról, előadás a Toldy-körben febr. 24.), a Budapester Tagblattnak is munkatársa volt.

Szerkesztette és kiadta a Delejtű c. politikai napilapot 1871. deczembertől 1872. márczius 17-ig, összesen 71 számát és ennek folytatását a Haladást 1872. március 19-től május 9-ig Budapesten.

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Álneve: Coffrefort.

• A brüsseli és párisi rendőrség. Bpest, 1876.

Kéziratban

• Egyik olyan, mint a másik, vígjáték egy felvonásban. Narrey után franciából ford. (Először adták a Nemzeti Színházban 1869. jún. 11.).

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Pázmándy Dénes. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 4.

• Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
• Új Országgyűlési Almanach 1887-1892. Szerk. Sturm Albert. Bp., Ifjabb Nagel Ottó, 1888.
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
• Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.