Dániel Marczal

Tanulmányainak végeztével szentszéki jegyző lett. 1807-ben a temesvári püspöki líceumban a theologia pastoralis és az egyházi jog tanára és 1810-ben címzetes kanonok lett; 1817-ben szakálházai, 1822-ben verseci plébánossá, később szentszéki ülnökké és Torontál vármegye táblabírájává választották meg.

• De titulo haereditarii Austriae imperatoris. H. n., (1804.)
• Commentatio de titulo haereditarii Austriae imperatoris a nobili hungaro anno 1804 concinnata, nunc edita ex authographo quod in musei hungarici bibliotheca regnicolari existit. Pestini, 1810.
• Eucharisticon quod occasione suscepti canonicatus honoris in ecclesia cathedrali a. dioecesis Csanadiensis habuit die 22. sept. 1811. Temesvarini.
• Dictio ad ill. ac rev. dnum Josephum Lonovics, episcopum Csanadiensem, dum regimen almae suae dioecesis ritu solenni capesseret. Nomini cleri curam animarum exercentis habita Temesvarini die 24. sept. anno 1834.
• Fasciculus sententiarum e classicis, aliisque auctoribus excerptarum. Viennae, 1862.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.   (Dániel Marczal címszó alatt)
• PIM

• Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Bp., Szerző, 2000.