Csapody István

A nemesi számazású zalalövői Csapody család sarja. Csapody István édesapja, Csapody István volt, édesanyja neve ismeretlen. Nagyapja, Chiapody István, 1626. szeptember 26.-án II. Ferdinánd magyar királytól szerzett címeres nemeslevelet. Az adományban Chiapody István apja, Chiapody alias Szabó Pál, valamint anyja Helena és Ferenc és Miklós testvérei is részesültek benne.

Csapody István pályafutását a győri vár lovas alparancsnokáként, zicsi Zichy István (1616-1693), győri várkapitány familiárisáként kezdte. 1663. március 11.-én Gorup Ferenc püspök mellett főurának az érdekeit képviselte a bicskei, a csabdi és a mányi birtokokkal kapcsolatban. 1669 decemberében bicskei város bírája és esküdtjei több levelet küldött Csapody István tiszttartónak, hogy Zichy István segítséget kérjen Király János győri harmincadoson keresztül gróf Batthyánytól, mivel a Fejér megyei várból a török több embert hurcolt el egy támadás során. 1670 körül Csapody István házasságot kötött az előkelő és tehetős, nagy múltra visszatekintő Zala vármegyei nemesi osztopányi Perneszy családból való osztopáni Perneszy Zsófia (1651-1702) úrhölggyel, osztopáni Perneszy István, lövői kapitány és nyéki Rauch Zsuzsanna lányával.

Felesége révén jelentős vagyont örökölt, amelynek része volt a zalalövői földbirtok és az ottani kis várkastély, amelytől a későbbiekben a Csapody család nemesi előneve eredt. 1684-ben elhunyt Csapody István sógora, Perneszy Ferenc, és a vár kapitányi tisztség és címe a beházasodott úrra szállt át. 1687-ben Csapody István zalalövői kapitánysága alatt a várban 35 lovas 1 tizedes vezetésével, valamint egy gyalogos vajda alatt 3 tizedes vezetésével, 35 királyi hajdú szolgált. Már Perneszy Ferenc kapitánysága alatt nagy gondot jelentett az a tény, hogy a Haditanács egyre kevesebb pénzt fordított a lövői vár fentartására (amely már eléggé rossz állapotban volt) és az őrségnek járó fizetésre. Csapody István kapitánysága alatt, viszont a helyzet súlyosodott; 1689-ben már amiatt panaszkodnak a lövői végváriak, hogy őket senki sem váltja le, ott halnak meg a várban. Ugyanabban az évben, azonban már csupán 26 lovas volt Lövőn. Csapody István gyakran betegeskedett, és Szombathelyre járt orvosi kezelésre; 1690-ben "hideglölés volt rajta" úgy, hogy nem tudott gróf Bathhyány Ádám főkapitánya rendelkezésére állni. Másrészt, báró gyöngyösi Nagy Ferenc, vicegenerális, úgy tűnik elégedetlen volt Csapody lövői kapitányságával; gróf Batthyány Kristófnak aggodalmát fejezte ki: Csapody Istvánék "...csak névvel viselik a kapitányságot, soha benn nem laknak némelilyek a végházban". 1691-ben Csapody Istvánt a végvári katonaságból kiállított és Eszékre küldött 100 lovas sereg élére helyezték.

1696. október 9.-én Csapody István tiltakozott, mert a javakat a zalai Alibanfa nevű földbirtokon, amelyeket gyermekei a Perneszy hagyatékból egyenlő joggal örököltek, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, vérségileg kívülállóknak eladták. 1698-ban Csapody István még a zalalővöi várkapitány volt, azonban halála után, a várat elhagyatottan az enyészetnek adták át.

Feleségét, osztopáni Perneszy Zsófia (1651-1702) úrhölgyet, Perneszy István lányát, 1670 körül vette el. Házastársa révén, Csapody István sógora, nagyszarvi Babócsay Ferenc (†1710), a veszprémi vár főkapitánya volt. Csapody István és Perneszy Zsófia házasságából született:

• zalalövői Csapody Ferenc (1689-1762), Vas vármegye szolgabírája, a nagyszombati kerületi tábla ülnöke. Neje, szentviszlói Deseő Mária (†1756), egyik gyermekük, zalalövői Csapody József (1727-1771) főszolgabíró volt.
• zalalövői Csapody Mária. Férje, barkóczi Rosty László, Vas vármegye főszolgabírája, egyik gyermekük, barkóczi Rosty Ferenc (1718-1790) királyi tanácsos, Vas vármegye alispánja volt.
• zalalövői Csapody István.
• zalalövői Csapody Katalin. Férje, szalapatakai Nagy György (alias Gábor György), Zala vármegye alispánja.