Miklós Bankó

Id. Bankó Miklós (Békéscsaba, 1930. október 20. – Budapest, 2020. április 28.) okleveles mérnök, számos hazai és külföldi acélszerkezeti konstrukció tervezője.

Békéscsabán született, édesapja Bankó András, édesanyja Margócsy Irén (1901–1944). Két testvére volt, Borbála (1929–2006) és András (1934–2006). Az elemi iskolát Békéscsabán és Kassán, a gimnáziumot ismét Békéscsabán végezte el, mindvégig kitűnő minősítéssel. 1949-ben lett az akkori budapesti Építőipari Műszaki Egyetem hallgatója, amit a Mérnöki Kar Híd- és Szerkezetépítő szakán 1953-ban kitüntetéses oklevéllel fejezett be.

Az egyetem elvégzése után a Dunai Vasmű Beruházási Főmérnökségén dolgozott mint műszaki ellenőr, majd 1961-ben a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál (VEGYTERV) folytatta pályáját, ahol 1989-ig tervező, szakosztályvezető, osztályvezető-helyettes, majd a Központi Statikai Ellenőrzési Osztály vezetője volt. 1989–1990-ben a POLIGON-VEGYTERV Kft.-nél mint műszaki főtanácsadó, irányító tervező, 1990–1993 között az Euro-Consult Mérnökszolgálati Kft.-nél mint tartószerkezeti tervező dolgozott. 1993–2001 között ipari acélszerkezetek tervezésére jogosító igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozóként működött. 2002-ben a SECUTRON Kft. mérnöki tanácsadója volt.

Szakmai tevékenységét már mint IV. éves egyetemi hallgató megkezdte, demonstrátorként bekapcsolódott az egyetem Hídszerkezet Tanszékének munkájába. Diplomája megszerzését követően a Dunai Vasmű beruházási főmérnökségére helyezték. Itt a kokszolómű, a meleghengermű és a hideghengermű acélszerkezeti munkáinál dolgozott, mint műszaki ellenőr, és a kohászati daruk beruházási teendői is a feladatkörébe tartoztak.

Palágyi Pállal 1959-ben közösen készítették el a Dunai Vasmű II. számú érctéri bakdaru hídjának újszerű szerelését lehetővé tévő kivitelezési terveket. A daruhíd beemelése a fix és ingalábra erősített hidraulikus sajtók segítségével történt. A megvalósult újítás révén – amiért mindkettőjüket a Kiváló Újító kitüntetés arany fokozatával tüntették ki – megtakarítható volt az I. számú bakdaru szerelésénél alkalmazott teljes aláállványozás 900 köbméternyi faanyaga.

A magyar vegyipar fejlesztése során számos acélszerkezeti tervezési munkát irányított. A VEGYTERV-nél a Magasépítési Iroda Acélszerkezeti Osztályán 1961 elején tervezőként kezdte a munkát, majd egyre magasabb beosztásban folytatta azt. Számos acélszerkezet, elsősorban különböző teherbírású és szerkezeti kialakítású csőtartó hidak tervezése képezte a feladatát. Vezetői beosztásban egyre inkább az irányítással kellett foglalkoznia, de a tartószerkezeti tervezést – ha kisebb mértékben is – változatlanul folytatta.

Angol és német nyelvtudása (mindkét nyelvből felsőfokú állami nyelvvizsgát tett) lehetővé tette számára, hogy külföldön is dolgozzék. A VEGYTERV, 1971 és 1979 között részt vett az akkori Német Demokratikus Köztársaság vegyiparának fejlesztési munkáiban, és ennek keretén belül közreműködött több acélszerkezet tervezésében. Ezek közül a Bitterfeld és Wolfen vegyipari komplexumok közötti, több kilométer hosszúságú csőtartó híd volt a legjelentősebb. A wolfeni gyárban húzódó szakasz alátámasztási pontjainak a kiválasztásánál komoly tervezési nehézséget okoztak a meglévő gyárépületek és vasúti vágányok. A beruházó német cég, a Chemiekombinat Bitterfeld, a vezetői tevékenységét magas kitüntetéssel ismerte el.

A VEGYTERV-nél 1979-ben kinevezték a Központi Statikai Ellenőrzési Osztály vezetőjévé. E tevékenysége mellett 1982‑1983-ban időszakonként részt vett Német Szövetségi Köztársaságban a Mannesmann Anlagenbau cégnél a kalkari atomerőmű(de) acélszerkezetű csőtartó állványzatainak tervezésében. Ezt követően 1986 és 1988 között bekapcsolódott az ERŐTERV szervezésében a Mannesmann Anlagenbau Consult részére készülő acél-tartószerkezetek tervezésébe, egyes Németországban működő hőerőművek füstgáz kéntelenítő berendezéseihez.

Az Euro-Consult Mérnökszolgálati Kft.-nél a fő feladatot a külföldön létesülő acélszerkezeti létesítmények statikai számításai és kivitelezési tervei jelentették, amelyek közül a Szaúd-Arábiában megépült kohászati komplexum és a BAYER gyógyszergyártó csarnokok emelhetők ki. Említést érdemel ugyanakkor a hazai Mátravidéki Erőmű füstgáz-kéntelenítő berendezéseihez tartozó nagy átmérőjű csővezetékek és alátámasztásaik tartószerkezeti tervezése.

Kiváló munkájáért több kitüntetést is kapott (Kiváló Újító arany fokozata 1959, Kiváló Munkáért 1979), kiváló mérnöki teljesítményeiért pedig a Budapesti Műszaki Egyetem 2003-ban Arany, 2013-ban pedig Gyémánt Diplomával tüntette ki.

1956-ban nősült meg (felesége, Takács Márta 2007-ben hunyt el), két fia született: Miklós (1958) és Balázs (1963).

1. ↑ Az ottani elemi iskola ötödik osztályában a tanítás kizárólag német nyelven folyt, ez alapozta meg német nyelvtudását.
2. ↑ Az Építőipari Műszaki Egyetemet a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karából és Építészmérnöki Karából hozták létre 1952-ben.