Andrásné Berényi

Berényi Andrásné (szül. Nagy Rozália Tarnabod, 1887. január 14. – Karácsond, 1973. április 15.) urasági cseléd, emlékíró.

Szegényparaszti családban született 1884. január 14-én, Nagy János és Kelemen Mária lányaként, 1884. január 17-én keresztelték Boconádon. Csak néhány osztályt végzett. Anyja a falu gyógyítója volt, tudományát lányára is áthagyományozta. Berényiné házasságából tíz gyerek született, hatot nevelt fel. A család sokat költözködött, laktak többek közt Detken, Nagyúton, Tarnazsadányban, Nagyfügeden, Kálban, Halmajugaron, Tiszafüreden, Gyöngyösön, Kutason, Balatonbogláron, Budapesten, Gyöngyöspatán, Taksonyban,végül Karácsondon. A helyi termelőszövetkezet megalakulásakor kezébe került Tanner József: Milyen legyen a jó elnök? című könyve és hatására írni kezdett. Tanácsokat kért és kapott Veres Pétertől, hogyan kell jó könyvet írni.

1964-ben megnyerte a Földművelésügyi Minisztérium, a TIT és a SZÖVOSZ (Szövetkezetek Országos Szövetsége) országos irodalmi pályázatát, ez az írása (Emlékeim a Tarnagyöngye Tsz. életéből) megjelent a Valóság c. újság lapjain. 1966-ban aNéprajzi Múzeum országos néprajzi és nyelvjárási pályázatán első- a régi népszokásokról írt feljegyzéseiben. 1967-ben Morvay Péter néprajzkutató felkérte, írja meg amúzeum számára önéletrajzát. Ekkor már ágyban fekvő beteg volt, haláláig körülbelül 1200 oldalnyi visszaemlékezést írt meg, többek közt szüleiről, lánykoráról, de tágabb környezetéről is.

Az első válogatás írásaiból az "Emlékül hagyom" című antológiában jelent meg 1974-ben, 1975-ben Nagy Rozália a nevem címmel Hoppál Mihálykülön könyvet szerkesztett írásaiból. A teljes szöveg máig kiadatlan,a Néprajzi Múzeum Etnológiai adattárában kutatható. Múzeumi, levéltári kiadványok gyakori forrása.

Sebestyén Gyula-emlékérem (1968)

• Magyar Néprajz 8. kötet http://mek.niif.hu/02100/02152/html/08/375.html
• Topor István: Kisparaszti életmód a 19. század végén Berényi Andrásné Nagy Rözália életrajzában Korok online folyóirat