Tibor Ivanics

Ivanics Tibor (Gyula, 1937. június 29. – 2014. június 28.) labdarúgó, edző, olimpiatörténet-író, sportpolihisztor. A magyar sportélet jeles, egyben egyik legsokoldalúbb alakja. A Magyar Olimpiai Akadémia és a Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának tagja, olimpiatörténeti szakíró, testnevelő tanár. A Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézet oktatója, a Magyar Labdarúgó Szövetség edzőbizottságának titkára, a kubai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya.

Pályafutása

Labdarúgóként

Tanulmányai révén került Budapestre és ott is kezdte labdarúgó pályafutását. Nevelő egyesülete a Lágymányosi Dohánygyár csapata volt. Felnőtt játékosként a KELTEX csapatában szerepelt 1951 és 1956 között, majd iskolája egyesületében, TFSE-ben folytatta 1960-ig. Ekkor a Ferencvárosi TC igazolta le, ahol két évet töltött, végül a Petőfi Statisztika egyesületnél fejezte be az aktív játékot 1963-ban, miután párhuzamosan edzői képesítést szerzett. Innentől fogva már edzőként folytatta sportpályafutását.

Edzőként

Már 1963-ban debütált a KSI-ben, ahol utánpótlás edző volt és egy év múlva a Magyar Ifjúsági válogatott erőnléti edzője lett. 1971-ben nem mindennapi lehetőséghez jutott, miután lehetősége volt Kubában folytatni a tréneri tevékenységét, mégpedig a Kubai labdarúgó-válogatottnál, valamint tartományi sportszakfelügyelővé is kinevezték. Négy évnyi tartalmas munka után 1975-ben hazatért és az NB II-es Dorogi AC vezetőedzője lett. Csapatát a bajnokság végén az NB. I-be vezette, ám nem sikerült megkapaszkodniuk a legjobbak között és 1977-ben kiestek. A következő évben reményteljesen vágtak neki a bajnokságnak, az első osztályba való visszajutásért küzdve. Az őszi szezon végén a Dorog az élbolyban végzett, mindössze két ponttal lemaradva az őszi bajnok Salgótarjáni BTC mögött. A tavaszi folytatás azonban messze elmaradt az őszi teljesítménytől és felemás szereplést követően csak a középmezőnybe végeztek. Három évi dorogi edzősködést követően újra Kubába szerződött, ahol, mint a Kubai válogatott szövetségi kapitánya remek sikerekre vezette csapatát. 1979-ben európai turnéra érkezett a kubaiakkal. Kihasználva a dorogi klubbal való jó viszonyát a dorogi csapat ellen is lekötött egy mérkőzést. A találkozó egyfajta ajándék is volt a klub felé, amely akkor ünnepelte fennállásának 65. évét. Keze alatt ütőképes gárda alakult, amely kivívta a jogot a moszkvai olimpián való indulásra 1980-ban, majd az olimpián az 5. helyezettek lettek, amely a kubai válogatott legnagyobb sikereihez tartozik a mai napig is. 1982-ben végleg hazatelepült a karibi országból és újra Dorogra ment, ahol ezúttal is a csapat vezetőedzője lett. A klubnál segítőtársa, pályaedzője egykori dorogi játékosa, Gabala Ferenc lett. A bajnoki évad azonban nem úgy sikerült, mint azt a tervek és az első bajnoki meccsek eredményei alapján gondolták. Remek rajtot vettek, az élen is álltak, ráadásul a legkeményebb ellenfelek ellen játszott meccseket követően, azonban innen elkezdődött vereséghullámmal sereghajtók lettek. Jó hajrával ugyan bennmaradó helyen zárták az őszi szezont és a tavaszi folytatásban is egyenletes teljesítményt nyújtva - közte egy kiugró 7:2-s győzelemmel - nyugodtabb pozícióban várhatták a véghajrát. Ekkor azonban két egymást követő idegenbeli mérkőzésen veszítettek, ahol minimálisan is 2 pontot terveztek. Pont nélkül, ráadásul rúgott gól nélkül, 5 kapott ellenében vették a két mérkőzést, amellyel ismét veszélybe került a bennmaradás. Ezért idő előtt, 5 fordulóval a bajnokság vége előtt lemondott. Ezzel befejeződött az egykor sikeres dorogi időszaka is. Dorog után 1983-84-ben Baján folytatta edzősködését, az ottani NB. II-es csapatnál, végül a MALÉV SC-ben fejezte be az 1980-as évek végén.

Sportvezetőként és pedagógusként

A Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézet oktatója volt, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség edzőbizottságának titkára. Testnevelő tanárként tanított a budapesti Vasútgépészeti Technikumban és a dr. Mező Ferenc általános iskolában. 1996-2008 között tagja volt a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának.

Sportszakírói munkája

Az idők során ezidáig több, mint harminc sport - elsősorban olimpia-történeti kiadvány fűződik a nevéhez, ahol szerző, társszerző, vagy szakértő volt. [1] [2] [3]

Művei

• Az újkori olimpiák története 1-7. rész - társszerző: Lévai György
• Athén - Atlanta, Az olimpiai játékok magyar érmesei - társszerző: Bende István
• Magyarok a téli olimpiai játékokon
• Magyar birkózók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál
• Sikersportágaink az olimpiai játékokon - társszerző: Sárdi Lajos
• Magyarok az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál, Dr. Takács Ferenc, Schmitt Pál, Vad Dezső
• Magyar vízilabdázók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál
• A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2007-2008-2009-2010-2011-2012
• Magyar vívók az olimpiákon - társszerző: Dr. Hencsei Pál
• Magyar öttusázók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál
• Magyar úszók, műugrók, műúszók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál
• Magyar atléták az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál
• Érmeseink az olimpiai játékokon
• Magyar kajakozók-kenuzók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál
• Fiatal labdarúgók edzése - társszerző: Dr. Árky Nándor, Göltl Béla, Gyenes Tamás, Hargitay György, Preiner Kálmán, Thomann Antal, Zalka András
• Dorogi Olimpikonok - a kiadvány lektora volt
• Dorogiak a világbajnokságokon - a kiadvány lektora volt
• Katonaolimpikonok - a kiadvány lektora volt
• Száz éve már...(1911-2011) - a kiadvány lektora volt
• Olimpiai fáklyavivők
• A műegyetemtől a sport élvonaláig - a kiadvány lektora volt
• 10 év a Heves Megyei Sportmúzeumban a sport történelmének templomában - a kiadvány lektora volt
• Ötkarikás beszélgetések Athén előtt - a kiadvány olvasó szerkesztője volt

Sporttal kapcsolatos egyéb tevékenységei

Hosszú éveken keresztül a sport és az olimpiai eszme népszerűsítését tűzte ki fontos feladatként. Megszámlálhatatlan előadást és élménybeszámolót tartott ország szerte. Egyik fő szervezője a szellemi olimpiai vetélkedőknek és az olimpiai táboroknak, valamint a honi sporttal kapcsolatos megemlékezések, rendezvények és a sporttémájú könyvbemutatók elmaradhatatlan résztvevője.[1] [2] Gyakori vendég Dorogon is, ahol a dorogi egyesület rendezvényeit is látogatja.

Kitüntetései

• Testnevelés és sport érdemes dolgozója
• "Nevelő munkáért" Díj
• Zirzen Janka pedagógus emlékérem
• Mező Ferenc emlékérem
• "Zugló Sportjáért" emlékserleg
• Magyar Olimpiai Akadémia tiszteleti érem (kétszer)
• MOB Nívódíj (kétszer)
• Pedagógus szolgálati emlékérem
• Németh Imre emlékérem
• Bozsik Díj
• Csanádi Díj
• Ezüstgerely Díj (irodalmi)
• Ezüstgerely Különdíj (irodalmi)

Családja

Házas, egy leány gyermek édesapja. Testvére, Ivanics Tamás a sportvilág szintén közismert személyisége.

Jegyzetek

Források

• A Dorogi FC hivatalos honlapja
• Ivanics Tibor - www.tempofradi.hu. (Hozzáférés: 2011. június 23.)
• Ivanics Tibor a www.futball-adattar.hu lapján
• Ivanics Tibor könyvei
• Multimedia Plaza
• Moly könyvek
• Cyberpress
• Nógrád Sportja