Róbert Ballenegger

Ballenegger Róbert (Temesvár, 1882. november 11. – Budapest, 1969. november 13.) Kossuth-díjas (1957) agrogeológus, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1959).

Élete

1882. november 11-én született Temesváron. 1900–1905 között a budapesti tudományegyetemen folytatott tanulmányokat.

Végzése után, 1908–1909 között az Ampelológiai Intézetben, majd Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Főiskolán dolgozott tanársegédként. 1909-ben, pályája kezdetén már részt vett a budapesti Nemzetközi Geológiai Konferencia határozata alapján megindult országos térképezésben. Az ekkor készült felvételei alapul szolgáltak az ország klimazonális talajtérképéhez. Munkája során az agrogeológiai szemléletet a részletes kémiai anyagvizsgálattal ötvözte, ez később a magyar talajtan jellemzőjévé vált.

1910-ben a Magyar Állami Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályára nevezték ki. Ezzel a kinevezéssel pályája összekapcsolódott a magyar agrogeológia és talajtan rohamos fejlődésével és nemzetközi elismerésével. Ő volt egyik létrehozója a Talajtani Intézetnek, ahol igazgatóhelyettessé nevezték ki.

A Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József díját 1918-ban nyerte el. 1919-től a budapesti műegyetem agrogeológia magántanára lett, majd 1922–1940 között a Kertészeti Tanintézet tanára volt. 1931-től mint nyugalmazott rendkívüli tanár, a műegyetemen is előadott, 1944-ig.

1946-tól 1949-ig, nyugdíjazásáig az Agrártudományi Egyetem talajtani tanszékének tanára, majd a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének munkatársa volt, majd 1949 és 1963 között a budapesti tudományegyetem meghívott előadója volt.

Ballenegger Róbert mindvégig a térképezés irányítója maradt, de érdeklődése szorosan a mezőgazdasági témák felé irányult. 1944-ben, 1953-ban és 1962-ben megjelent talajvizsgálati módszerkönyvei máig a talajvizsgálatok vezérfonalai.

Tudományos munkásságáért számos elismerést kapott. Tagja volt az Állandó Központi Talajjavító Bizottságnak, a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és agrokémiai bizottságának több éven át elnöke volt. Meghívott vendégprofesszor volt az USA-ban és Franciaországban, mint nemzetközi hírű tudós. Kétszáznál több közleményét és könyvét a talajtan, a földtan, a kémia és a földrajz tárgykörében írta.

Munkásságáért a Kertészeti Egyetem „doctor honoris causa” címmel tüntette ki.

Főbb művei

• A termőföld (Budapest, 1921)
• Talajművelés és talajjavítás (Bp. 1924)
• A termőföld hibái (Bp. 1933)
• Bevezetés a növények életvegytanába (Pécs, 1934)
• Talajvizsgálati módszerkönyv (Mados Lászlóval, Bp., 1953)
• Talaj és trágyavizsgálati módszerek (Bp., 1962)
• A magyar talajtani kutatás története 1944-ig (Finály Istvánnal, Bp., 1963)

Irodalom

• Stefanovits Pál: Dr. Ballenegger Róbert emlékezete (Földtani Közlöny, 1970. 3. sz.)
• Máté Ferenc: Ballenegger Róbert 85 éves (Agrokémia és Talajtan, 1967. 3. sz.)
• Ballenegger Róbert (Agrokémia és Talajtan 1969. 3-4. sz.)