Pál Szente

Szenthe Pál (Nagyharsány, 1747. – Karancs, 1821. szeptember 18.) református lelkész.

Élete

A kis-kecskeméti Zenthe család sarja. Hat évig Nagykőrösön tanult, innen a debreceni főiskolába ment, ahol 1768. április 28-án lépett a felső osztályba, tíz évet töltött ott, viselvén syntaxis praeceptorságot. Ennek végeztével 1778-ban Hajdúszoboszlón lett rektor. 1782-ben Utrechtben tanult, ahonnan augusztusban Heidelbergbe ment. Magyarországra visszatérve Daróczon lett pap; itt szolgált hat évig, de betegeskedése miatt a daróciak nem állhatták, ezért Mohácsra távozott, ahol hat évig működött. Itt is sok kellemetlenség érte, ezért 1805-ben Karancsra költözött, ahol 1815-ig folytatta hivatalát. Ekkor megvakult és káplánok szolgáltak helyette haláláig.

Munkája

Leghíresebb, Magyar oskola című műve három részből áll: I. Magyar grammatika ("azt adja elő, mi a periodus, a kerekmondás") II. Magyar oratoria. ("mik ékesítik meg a kerekmondást") III. Magyar poésis ("a módokat számlálja elő, melyek szerint el szokták rendezni a gondolatokat"). Ezeket követi: A megholt és élő nyelvek lajstroma, a tudományoknak a négy fő tehetségek való tükörével. A címlapon a következő áll: "A nemzet javára, született nyelvének előmozdítására, leendő kipallérozására készítette". Pest, 1792.

Kéziratban: A mohácsi ref. ekklésiának historiája…

Forrás

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  

További információk

• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.