Vilmos Migazzi

Politician
The basics

Quick Facts

IntroPolitician
PlacesSlovakia
wasPolitician
Work fieldPolitics
Gender
Male
Birth26 February 1830, Zlaté Moravce, Slovakia
Death28 August 1896Zlaté Moravce, Slovakia (aged 66 years)
Star signPisces
The details

Biography

Váli és sonnenthurmi gróf Migazzi Vilmos (Pozsony, 1830. február 26. – Aranyosmarót, 1896. augusztus 28.), császári kamarás, országgyűlési képviselő, Bars vármegye főispánja, az országos halászati egyesület megalapítója, 1884-től főrendházi tag.

Életrajza

Migazzi, vagy Migazzy Vilmos, a svájci származású Migazzi család utolsó férfitagjaként született. Apja Migazzi Rudolf Kristóf császári, királyi kamarás, aranyos-maróthi (Barsm.) birtokos, anyja Szent-Iványi Matild volt. Felesége Marczibányi Antónia csillagkeresztes hölgy, kivel 1853. március. 29-én kelt egybe és ki 1886. május 21-én hunyt el.

Aranyosmaróti birtokán élt, a közéletben korán szerepet vállalt. 1861-ben tagja volt az országgyűlésnek, és mint főrendi tagot Bars megye főispánjává nevezték ki. Később állásáról lemondva a képviselőházban a szabadelvű párt tagjaként több cikluson át képviselte az aranyosmaróti kerületet, majd 1884-től a főrendiházban tagja volt a közgazdasági bizottságnak.

Az Aranyosmaróton székelő főispánnak Aranyosmarót fejlődése szempontjából nagy érdemei voltak. A városból eltűntek a falusi, szalmatetős házak, helyükbe modern “kúriák” épültek. Négy halastavat alapított, és az egész országban olvasott halászati újságot nyomatott.

1896. augusztus 28-án Aranyos-Maróthon hunyt el, vele fiúi ágon a Migazzi-család kihalt.

Munkássága

Aranyosmaróti birtokán a 19. század végén cukorgyárat, sörgyárat és gőzmalmot alapított. Beindult a textil- és a szőnyeggyártás, létrejött néhány kisebb téglagyár is. 1873 és 1875 között kórház épült, elsőként Bars vármegyében, majd munkássága révén beindult a vasúti közlekedés is (1891-1894) Aranyosmarót, illetve Kistapolcsány és Érsekújvár között.

A hazai halászat terén is kiváló érdemeket szerzett; a magyarországi halászati egylet az ő kezdeményezésének köszönhette létét, és mint az egylet elnöke az ez irányban jelentkező törvényhozási és társadalmi mozgalmak egyik vezetője volt.

1857-ben császári és királyi kamarás lett, 1878-ban a szent István-renddel tüntették ki.

Munkái

  • Földmívelési Érdekeinkben (1882. Halászatunk és haltenyésztésünk, felolv. a Gazdakörben febr. 8.)
  • A haltenyésztésről írt cikkei a szaklapokban jelentek meg.
  • Munkatárs volt a Somogy című lapnak is.
The contents of this page are sourced from Wikipedia article on 13 Feb 2020. The contents are available under the CC BY-SA 4.0 license.