Julius Mannaberg

Mannaberg Gyula, németül: Julius Mannaberg (Pest, 1860. május 9. – Bécs, 1941. augusztus 17.) orvosdoktor.

Életútja

1870 és 1878 között a gyakorló-gimnáziumban tanult; azután a bécsi egyetemre ment, ahol 1884-ben az összes orvosi tudományok doktorává avatták. Dolgozott a magyar Kaposi dermatológiai osztályon, majd 1891-ben Nothnagel I. orvosi klinikáján mint gyakornok és látogató működött. 1890-ben Oppolzer-ösztöndíjban részesült és megbízták a malária kórokozójának kimutatására, valamint a fertőzés vizsgálatára. Kutatásairól 1893-ban beszámolót adott ki. Nothangel 1898-ban megjelent bélbetegségekkel foglalkozó művéhez a bevezetőt és a baktériumokat taglaló fejezetet írta. 1902 márciusában a bécsi egyetem a rendkívüli professzori címet adományozott számára, majd 1909-ben a legfelsőbb egészségügyi tanács tagja lett. A Frisch és Otto Zuckerkandl „Urologie” c. könyvben megírta a „Vese és vesemedence megbetegedései” című fejezetet. 1912-ben a Poliklinika helyettes igazgatója lett, 1918 után pedig igazgatóvá nevezték ki. 1921-ben új klinikai képet mutatott be „Stenonephrie” néven, ebben a vese ereinek belső változásaival foglalkozott. Foglalkoztatta a magas vérnyomás a belső szekréciós mirigyek hatása is. 1930-ban vonult nyugdíjba. Sírja a Döblingi temetőban található.

Orvos-bacteriologiai cikkeket írt a prágai Vierteljahrschrift für Dermatologieba (1887. Über die Mikroorganismen der normalen Urethra sat.), a Zeitschrift für klinische Medicinbe (XVIII. Zur Aetiologie des Morbus Brightii sat.), és a Centralblatt für klinische Medicinbe (1891. Beiträge zur Morphologie des Plasmodium malariae tertianae).

Munkái

• Die Malaria-Parasiten. Wien, 1893.
• Die Malaria-Krankheiten. Wien, 1899.

További információk

• Eisenberg, Ludwig, Das geistige Wien. Wien, 1893. 325. old.
• Győry Tibor, Magyarország orvosi Bibliographiája. Budapest, 1900. 18., 93. old.