József Dedinszky
Hungarian politician
Biography
Lists
Also Viewed
The basics
Quick Facts
| Intro | Hungarian politician | ||
| Places | Hungary | ||
| was | Politician | ||
| Work field | Politics | ||
| Gender |
| ||
| Birth | 1823, Makó, Makó District, Csongrád-Csanád County, Hungary | ||
| Death | 2 July 1876Apátfalva, Makó District, Csongrád-Csanád County, Hungary (aged 53 years) | ||
| Family |
|
The details
Biography
Dedinai és hodochini Dedinszky József (Makó, 1823. – Apátfalva, 1876. július 2.) ügyvéd, politikus, kormánybiztos az 1848–49-es szabadságharcban, később Csanád vármegye alispánja.
Életpályája
Az 1848-1849-es országgyűlésen Csanád vármegye követeként vett részt, az országgyűlés képviselőházának egyik korjegyzője volt. Az Országos Honvédelmi Bizottmány Csanád megyei honvédtoborzási kormánybiztossá nevezte ki. A magyar országgyűlés alsóházának 1848. szeptember 18-i ülésén az urbéri viszonyok azonnali megszüntetését javasolta. A képviselőház 1848. december 11-i ülésén a magyar korona meglétének és állapotának vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tagjának választották. Képviselősége alatt több önálló indítványt is tett, például „a csatában elvérző nemzetőrök családainak kitartásáról”, legnagyobb jelentőségű javaslata 1848. december 30-án „az urbéri kárpótlás végrehajtása iránt hozandó határozat tárgyalása elhalasztásáról” szólt, indoklása szerint: „bűnnek tartaná, ha a „jelen veszélyes időkben” ilyen kérdés tárgyalásával „a haza védelmétől" zárnák el az utat”.
1849. március 2-ától a képviselőház igazoló bizottmányának tagja, áprilistól a Radicál Párt tagja lett, megszavazta a trónfosztást is.
A szabadságharc alatti tevékenységéért annak leverése után a „főbenjáró bűnösök” közé sorolták, és a császári törvényszék 1850. július 31-én felségárulás miatt halálra ítélte, de uralkodói kegyelem révén mentesült az ítélet végrehajtása alól, és a büntetést kegyelemből 3 évi várfogságra változtattak. Ügyvédi tevékenységétől eltiltották, utazási korlátozását 1856-ban oldották fel. 1860. decemberétől Csanád vármegye főügyésze, majd alispánja. A nagylaki választókerületben 1861-től 1876-ban bekövetkezett haláláig több választás alkalmával is országgyűlési képviselővé választották. Felirati párti országgyűlési képviselő 1861-ben, dokumentálhatóan 1865-től a Deák-párt tagja, és e párt képviseletében nyerte a nagylaki választókerületben az 1865-ös, az 1868-as, valamint az 1872. évi országgyűlési választást a balközépi Szontagh Pál ellenében.
1871-ben Csanád vármegye alispánjává választották, ezt a tisztséget 1876-ban bekövetkezett haláláig látta el.
A magyar zene, ezen belül is a magyar cigányzene népszerűsítője és támogatója volt, Nyizsnyay Gusztáv nagy mecénásának is számított. Ő szervezte Reményi Ede hegedűművész makói koncertjét, amelyre a művészt személyesen szállította a városba, és látta vendégül ottani tartózkodása alatt.
1876-ban, 53 éves korában önkezével vetett véget életének. Tettének oka a korabeli híradások szerint az volt, hogy „jót állt másokért, akik cserben hagyták”. Nejének, klobusiczi Blaskovics Saroltának (1840-1881) írt búcsúlevelében azt írta: „Becsületérzésem nem engedi, hogy életben maradjak.” Tettének oka valószínűsíthetően összefügg azzal, hogy a csanádmegyei pénztárban tizenötezer forint hiányt találtak. Halála alkalmából a Fővárosi Lapokban így méltatták: „Dedinszky, ki már a 48-diki parlamentnek is tagja volt, Csanádmegye alispánja és négy ízben volt országgyűlési képviselője, a közügyek régi bajnoka, jólelkű és igen népszerű férfiú volt, kit csak a legsúlyosabb anyagi viszonyok vihettek a kétségbeejtő lépésre. Makó középületein gyászlobogók hirdetik a veszteséget és a közönség részvétét. Az elhunyt alispán 53 éves volt.”
Felesége, Blaskovics Sarolta, férje halála után Ó-Bessenyőn telepedett le, és az ottani vöröskereszt nőegylet megalapítója, majd alelnöknője lett. 1881-ben 41 éves korában rövid betegség után halt meg.
Jegyzetek
- ↑ Bölöny József–Jónás Károly. Dedinszky József, Magyarország törvényhozó testületei A Magyar Országgyűlés tisztségviselőinek adatai 1848–1990, 98. o. (2015)
- ↑ Rendkívüli melléklet a Magyar Sajtó 128. számához. Pest, június 5-én 1861. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház XXXVII-ik ülése jún. 5-én
- ↑ (1876) „Öngyilkosság”. Vasárnapi Újság XXIII. (28.), 444. o. (Hozzáférés ideje: 2016. február 13.)
- ↑ (1888. július 1.) „Egy nagy évforduló”. Vasárnapi Újság 35. (27.), 441–443.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. február 13.)
- ↑ Gracza György. Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története II., 15. o. (1894)
- ↑ 1848. szeptember 17-től az OHB 633. rendelete alapján, Hadtörténelmi Közlemények 1998. 1. szám, Függelék: Az 1848-49-es kormánybiztosok adattára, 57. oldal.
- ↑ Hermann Róbert: A kormánybiztosi rendszer 1848–1849-ben. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
- ↑ Pap Dénes. A magyar nemzetgyülés Pesten 1848-ban 2., 262. o. (1866)
- ↑ dr. Sebestény Sándor történész, ny. országgyűlési szakfőtanácsos, főiskolai docens, Polgári Szemle 2012. decemberben megjelent 8. évfolyam 3-6. szám
- ↑ Az 1848/49. évi országgyűlés. Bev.: Beér János, Csizmadia Andor, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954, 330–331. o.
- ↑ Beér, János, Csizmadia Andor. Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés, 169. o. (1954)
Hivatkozik rá:Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század. Szeged, 1978Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875 228. o. - ↑ Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története 1898.
- ↑ Deák Ferencz beszédei, II. kötet 1848-1861. Összegyűjtötte: Kónyi Manó, Budapest, Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1886. 145. oldal
- ↑ Varga, János. Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14.. Salgótarján: Nógrád Megyei Levéltár, 16. o. (1988). Hozzáférés ideje: 2015. december 10.
- ↑ (1849. március 4.) „Nemzeti Gyűlés”. Közlöny, hivatalos lap (44), 154. o.
- ↑ (1850. december 31.) „Haditörvényszéki ítéletek”. Pesti Napló 1 (244), 60. o.
- ↑ Bartha Albert (1929. október 28.). „A „főbenjáró bűnösök” üldözése”. Ellenzék 50 (247), 7. o.
- ↑ Magyar Hírlap, 1850. augusztus 4.
- ↑ Vasárnapi Újság 1894. április 15. 41. évfolyam 15. szám
- ↑ Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875, Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (1978. szeptember 3.)
- ↑ (1850. április 8.) „Haditörvényszéki ítéletek”. Pesti Napló 1 (24), 4. o.
- ↑ Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1999. Studium Historica 2. (Szeged, 1999.) 367. oldal
- ↑ Magyarország vármegyei tisztikara a reformkor végétől a kiegyezésig, 261, 264. oldal. Belvedere, Szeged, 2003.. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
- ↑ (1872. június 20.) „Képviselőválasztások”. Fővárosi Lapok (139.), 605.. o.
- ↑ Csanád megye Levéltára 1710-1950 (A Csongrád megyei Levéltár kiadványai I. Szeged, 1984.) A kapitalizmus kora 122. oldal www.archivportal.arcanum.hu keresés: Dedinszki József névre. U.ott 261. oldal Csanád megye alispánjai 1740-1950. listájában is szerepel.
- ↑ (1864. november 26.) „Reményi Ede alföldi körútja”. Szegedi Híradó 6 (95), 2. o.
- ↑ (1864. december 3.) „Reményi Makón”. Szegedi Híradó 6 (97), 2. o.
- ↑ Dedinszky Józsefné Blaskovics Lotti gyászjelentése
- ↑ (1876. július 6.) „Dedinszky József”. Fővárosi Lapok (152.), 715.. o.
- ↑ (1876. július 7.) „Dedinszky József”. Fővárosi Lapok (153.), 720.. o.
- ↑ (1876. július 5.) „Dedinszky József”. Fővárosi Lapok (151.), 710.. o.
- ↑ (1881. február 24.) „Ó-Bessenyőn vasárnap temették el nagy részvét mellett özv. Dedinszky Józsefné, szül. Blaskovics Sarolta asszonyt”. Fővárosi Lapok (44.), 229.. o.
További információk
- Dr. Barna János-Sümeghy Dezső: Nemes családok Csanádvármegyében. Makó, [1913], ifj. Gaál László ny. VIII, 241 o. reprint kiad. Bp., Heraldika Kiadó, 1998.
- Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
- Pálmány Béla: Az 1848-49. évi népképviselők névtára. = A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. Bp., [1998].
- Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.