Janos Laszlo Aldor

Áldor János László (Nagyigmánd, 1895. február 7. – Mauthausen, 1945. május 15.) festőművész, építész.

Életútja

Áldor Ödön és Mandl Fanni fia. Autodidakta művész. 1919-ben szerezte építészmérnöki oklevelét a budapesti József Műegyetemen. 1913-ban Nagybányán tanult Réti Istvánnál. 1923-tól 1925-ig a szolnoki művésztelepen dolgozott, Fényes Adolftól tanult. Tanulmányutat tett az 1920-as években Párizsban, 1926-ban Londonban, 1928-ban Olaszországban és 1939-ben Svédországban is. 1924-től állította ki műveit. A Benczúr Társaság ügyvezető igazgatója volt. A fasizmus áldozata lett, halálának dátumaként a bíróság 1945. május 15-ét állapította meg. Egy műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában. Felesége Szücs Ilona volt.

Elismerései

• Halmy Artúr-díj (1925)
• a Táj- és Életképfestészeti Kiállítás III. festészeti díja (1927)
• a Lipótvárosi Kaszinó Díja (1930)
• a Nemzeti Szalon elismerése (1931)
• a Balló Ede-alapítvány 1000 pengős díja (1932)

Fontosabb művei

• Gödrös szolnoki utca (1925)
• Nyári nap Szolnokon (1925)
• Fűzfák a holt Tiszánál (1925)
• Legelő a füzesben (1927)
• Menyecske ünneplőben (1933)
• Kaiser Márta arcképe (1940)
• Kabos Endréné arcképe (1942)

Jegyzetek