Ján Blasius (1684)

Idősebb Blázy János (Blahoszlav, Ján Blasius) (Ivánkafalva, 1684. június 2. – Nagypalugya, 1763. május 4.) evangélikus lelkész.

Élete

Apja Blahoszlav András (Blázy, Blasius, Szabó) esperes, aki 1695-ben Boroszlóban, 1704-ben Divákiban volt lelkész. 1695-ben a körmöcbányai iskolába íratták be, 1704-ben Wittenbergben tanult onnét 1705-ben Zólyomlipcsébe költözött, 1706-tól a település lelkésze. Stubnában és báró Ujfalusy Pál udvarában, végül Trencsénben viselt papi hivatalt; 1749-ben szélütés érte, ezután fiánál élte utolsó éveit. Itt Tábor nevű hegy alatt címen egyházi énekeket szerzett szlovák nyelven. 1749-ben szélütés érte és hasonnevű fiához Palugyára költözött, ahol később meghalt.

Művei

• Každy duch chval Hospodina. (Minden lélek dicsérje az Istent; kiadta 1720-ban Kleych Venczel és tartalmaz 77 egyházi éneket.)
• Apatečka dusbovní i domovni záržuji. Puchó, 1739. (Szellemi és házi gyógytár vagyis a lélek és test fentartására szolgáló gyógyszerek gyűjteménye.)
• Milovníkuv písní duchovních roskose nové. 1743. (Az egyházi énekek kedvelőinek uj gyönyörűségei.)
• Luther kátéja bibliai mondatokkal, szlovák nyelven, 1717
• Libé jadro zpevu evangelickych starych y novy 1717. (Evangéliumok)
• Roskosé nové. (Közkézen forgott imakönyv)
• Apotéka duchovaj v cas morového nakazenj potrebná.

Még két füzet egyházi énekeket adott ki, egyikét 1745-ben, másiknak éve s helye ismeretlen.

A Cithara Sanctorum cz. gyűjteményben hat eredeti s 15 fordított egyházi szlovák ének van tőle. Minthogy fia János is költő volt, jelenleg nem lehet tudni, mely énekek származnak az atyától és melyek a fiútól.