Ignác Roskovics

Roskovics Ignác, idősb, (Tokaj, (Zemplén vármegye), 1822. július 11. – Ungvár, 1895. február 15.) görögkatolikus nagyprépost, egyházi író, Roskovics Ignác festőművész apja.

Életpályája

Édesapja Roskovics János, Tarcal város jegyzője. Édesanyja Gregorovics Veronika. Középiskoláit Ungváron, a bölcsészetet Pesten elvégezvén, növendékpap akart lenni, de nem vették föl. Ekkor Egerben és Nagyváradon elvégezte a jogi tanfolyamot és oklevelet szerzett. 1843-ban felvették a papnövendékek közé, Pesten és Ungváron tanulta a teológiát. 1848-ban megnősült és pappá szentelték. Lelkész volt Szalókon, Karászon, Hajdúböszörményben és Nyírpilisen. 1862-ben Debrecenben kiadott Óhitü imakönyve úttörő műnek számított, számos kiadást ért meg, a magyar görögkatolikusok legkedveltebb imakönyve volt. 1866-ban az ungvári papnevelő lelki igazgatója, később tiszteletbeli kanonok, 1877-ben teológiatanár, 1878-ban valóságos kanonok és egyházmegyei főtanfelügyelő, 1892-ben káptalani nagyprépost lett. A Tanügyi Lapokban és a Svitben számos cikke jelent meg.

Önálló művei

• Óhitü imakönyv (Debrecen, 1862)
• Magyarország földrajza versekben (Debrecen, 1863)
• Kis katekizmus (Budapest, 1883)
• Moralis (Ungvár, 1878)
• Zbornik (egyházi szláv énekeskönyv, ugyanott, 1887)

További információk

• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor