Hugó Gellért

Gellért Hugó Endre, született Goldmann Hugó (Budapest, 1890. március 11. – Budapest, 1937. március 30.) magyar műfordító, hadifogoly, Gellért Oszkár bátyja, Gellért György (1922–1994) műfordító apja.

Életpályája

Budapesten született Gellért (Goldmann) József biztosítási hivatalnok és Steiner Zsófia (1865–1936) gyermekeként. A Madách Imre Gimnáziumban /Barcsay utcai Állami Főgimnázium/ érettségizett. Mennyiségtan-fizika tanári diplomát szerzett. 1914-ig egykori iskolájában tanított, ide tért vissza 1922-ben a hadifogságból. Fogolyként anyanyelvi szinten megtanult oroszul. A fogságban szerzett betegségei miatt viszonylag fiatalon halt meg. 1922-ben Budapesten házasságot kötött Guthin Lázár és Markowna Sára lányával, Katalinnal (1897–1973).

Munkássága

Dolgozott a Nyugat szerkesztőségében, a pénzügyekért felelt. Testvére, Gellért Oszkár révén került kapcsolatba a folyóirattal. Első fordításai ugyanitt jelentek meg. Pénzügyi munkája mellett kevés időt tudott a fordításnak szentelni, de így is tekintélyes és meghatározó az életműve.

Fordításai

• Gorkij Az Artamónovok (Genius kiadásm 1926)
• Ilf és Petrov 12 szék (Nyugat-kiadás, 1934)
• Lidia Szejfullina Egy kuruzsló élete
• Tolsztoj Egy élet önvallomásokban
• Censzkíj: Színváltozás
• Orosz Dekameron 1936 /Szerkesztette Illyés Gyula
• Schalom Asch Motke, a tolvaj
• Fanny Hurst Mellékutca

Elismerései

• Jókai-lepel: Tóth Árpád, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső és mások között az Ő neve is – hímezve – megtalálható.

Méltatás

Illyés Gyula

„Szívességből orosz nyelvleckéket adott nekem s ezek alatt gyakran beszélt hadifogságáról. Mérhetetlenül sokat szenvedett, de ez nem homályosította el ítéletét: szenvedésének okozóiról is szeretettel beszélt. Életének legsúlyosabb megpróbáltatásai az oroszok körében érték; viszonzásul ő úgy behatolt a nép szellemébe és nyelvébe, ahogy az oroszok közül is kevesen... A magyarság hősi halottja: a hadifogságban szerzett betegség vitte sírba. Koporsóját mégsem katonák, hanem írók, humanisták állták körül.”

Kassák Lajos - Gorkij: "Az Artamónovok"

"Nem könnyű feladat volt a regény lefordítása. Mikor Gellért Hugó erre a komoly feladatra vállalkozott, akkor tiszta művészeti feladatra vállalkozott. Kellett, hogy hivatást érezzen magában erre a munkára és elismerjük, hogy hivatást teljesített be elvégzésével."

Bonkáló Sándor

Gellért Hugó fordítása a szöveg teljes átértését és Gorkij nyelvét híven tolmácsolja. Nemcsak az értelmet, de a hangulatot és a színeket is híven adja vissza, mint azt a csasztuskák (rögtönzött versikék) és a lakodalmi énekek hű fordítása is bizonyítja.

Bratka László

"Pokolra kell annak menni…" - mondhatnánk Galgóczy Árpád életútjának ismeretében. Sok társa volt ebben a pokoljárásban, ha talán ők - amennyiben egyáltalán vannak fokozatok - nem is kerültek ilyen mély bugyrokba. Az első világháborús orosz, szovjet hadifogságból hazatérő Gellért Hugó, a kor talán egyetlen oroszul tudó fordítójaként "örök darabokat" hozott létre; de Galgóczyhoz hasonlóan hurcolták a Szovjetunióba Karig Sárát, a későbbi kiváló műfordítót.

Jegyzetek

Hivatkozások

• Az unoka, Gellért Katalin visszaemlékezése a Madách Imre Gimnázium lapján
• Illyés Gyula Gellért Hugóról
• Kassák Lajos "Az Artamónovok"-ról
• Bonkáló Sándor kritikája
• Babits Mihály Könyvről könyvre
• Cs. Szabó László az Orosz Dekameronról
• Nagyvilág. Bratka László: Furcsa? Kegyetlen? Vagy beteljesült?
• Buda Attila: A Nyugat Kiadó vázlatos története