Gyula Elischer

thurzóbányai Elischer Gyula (Eperjes, 1846. október 15. – Budapest, 1909. szeptember 28.) magyar orvos, nőgyógyász, egyetemi tanár.

Életpályája

Iskoláit Kassán és Eperjesen végezte el. 1871-ben bécsi egyetemen diplomázott. 1871–1873 között a budapesti egyetem kórszövettani tanszékén tanársegéd, majd belklinikai orvos volt Korányi Frigyesnél 1873–1875 között. 1875-ben Németországban járt ösztöndíjasként. 1875-től nőgyógyász lett. 1876–1877 között Franciaországban, Angliában és Írországban volt tanulmányúton. 1877-ben magántanári képesítést szerzett. 1884-től budapesti kórház nőgyógyászfőorvosa volt. 1890-ben a Poliklinika főorvosa lett. 1893-ban Ráth József halála után ő lett a szülészeti és nőgyógyászati osztály főorvosa. 1895-ben egyetemi címzetes rendkívüli tanár lett.

Cikkei és értekezései szakfolyóiratokban jelentek meg. Fiatal korában gyorsírással is foglalkozott. Megalapította az első magyarországi vidéki gyorsírókört. Kiváló műgyűjtő volt, leginkább rézmetszetekkel foglalkozott. Rembrandt- és Dürer-gyűjteményét az állam a Szépművészeti Múzeumnak adományozta. Kezdeményezte a budapesti Semmelweis-szobor felállítását.

Tagja volt az Országos Közegészségügyi Egyesületnek, a Budapesti Orvosi Körnek, a Kórházi Orvos Társulatnak, a Magyar Nôorvos Társaságnak, a Budapesti Orvosszövetségnek. Pénztárnoka volt a Budapesten rendezett VIII. Nemzetközi Közegészségügyi (1894) és az 1909-es XVI. Nemzetközi Orvosi Kongresszusnak.

Családja

Szülei: Elischer Károly (1822–1885) és Okrutzky Lavinia (1826–1910) voltak. 1871. szeptember 16-án házasságot kötött Thór Vilmával (1848–1923). Két fiuk született: Elischer Gyula (1875–1929) orvos és Elischer Vilmos (1877–1938) ügyvéd.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (17/1-1-9).

Művei

• A halottak elégetéséről (Budapest, 1874)

Díjai

• vaskoronarend (1908)
• Berán-féle ezüstplakett (1909)

Jegyzetek

További információk

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.
• Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Budapest, Kis Akadémia, 1941.
• Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. Kalauz a Budapesten eltemetett magyar gyorsírók életrajzához és sírjához. Szirt Gizella felvételeivel. Budapest, Gyorsírási Ügyek Magyar Királyi Kormánybiztossága, 1940.
• Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiadád Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
• Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914.
• Új Idők lexikona. Budapest, Singer és Wolfner, 1936-1942.
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8