Ferenc Belus

Belus Ferenc (Bobró, 1830. október 3. – Kalocsa, 1873. augusztus 15.) Jezsuita rendi szerzetes.

Élete

Az esztergomi növendékpapok közé felvétetvén a pesti papnevelő intézetbe küldetett és itt az egyetemen teológiai baccalaureatust nyert. Áldozópappá szenteltetvén, rövid segédlelkészkedés után a nagyszombati érseki főgimnáziumban a görög irodalmat tanította. 1856. augusztus 31. a Jézus társaságába lépett. Az 1860-ban megnyilt kalocsai érseki főgimnáziumban a hitszónoki nyelvtan, retorika, poétika, természettan, matematika, német- és magyar irodalom tanára volt. görög és latin nyelveken kívül arabul, héberül, németül, franciául, olaszul, szlovákul, csehül és lengyelül is tudott. Az 1873-as kolerajárvány idején a betegeket ápolta. Egy alkalommal, amikor kiesett a szent ostya az egyik haldokló szájából, az eucharisztia iránti tisztelete gyanánt magához vette, viszont ezáltal ő is elkapta a betegséget. Amikor kiderült, hogy menthetetlen, egy társával együtt Te Deumot imádkozott.

Munkái

• Szent énekfüzér a kalocsai gymnasiumi ifjuság használatára. Kalocsa, 1867. (Ebben több énekre szöveget s dallamot is készített.)
• Áhitatossági szent füzér, a róm. kath. gymn. ifjuság használatára. U. ott, 1873. (2. kiadás, 1878. 3. bőv. k. 1883. U. ott.)

Kéziratban maradt A japáni vértanúk című színműve.

Irodalmi működését a Katolické Noviny szlovák lapban kezdte meg értekezésekkel (Jézus szent szivéről) és költeményekkel. Latinul is verselt.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Magyar katolikus lexikon