Éva Lendvay

Lendvay Éva, családi nevén Szemlér; álnevei: Tóth Mária, Fekete Judit (Brassó, 1935. április 24. – Bukarest, 2016. március 13.) erdélyi magyar költő, kritikus, műfordító. Szemlér Ferenc költő leánya.

Életútja

Szülei Szemlér Ferenc és dr. Herskovits Erszébet. Szülővárosában végezte a katolikus általános iskolát, majd a zenei középiskolát (1950–1954). A kolozsvári egyetem filológiai karán magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett (1959). Újságírói pályára lépett, az Utunk (1959–1962), a brassói Új Idő (1963–1966), majd a Művelődés (1967–1968) és 1968-tól a Brassói Lapok belső munkatársa. Tagja volt a Romániai Írószövetség brassói fiókjának (1971) és a Magyar Írószövetségnek (1992). Egészen 2006-ig jelentek meg műfordításai, az elektronikus sajtóban ismeretterjesztő és nyelvművelő munkákat adott közre. Élete utolsó 15 évében egy bukaresti idősek otthonában élt. A brassói zsidó temetőben, jelöletlen sírban nyugszik.

Szépírói munkássága

Első írása az Utunkban jelent meg (1958). Verseit, fordításait, színházi és képzőművészeti kritikáit, könyvismertetéseit, riportjait, karcolatait az Igaz Szó, Utunk, Előre, Új Élet, Korunk, Művelődés, a iași-i Cronica, valamint magyarországi irodalmi folyóiratok közölték. Forrás-kötetének bevezetésében Lőrinczi László "egy erősen intellektuális költői alkat"-ról beszél, aki szívesen nyúl vissza a népköltészet s a virágénekek hangjaihoz (1967), de népisége csak nyelvi szépségekig ér el, a magány szorongásaiból kihagy a szerelem forrósága is, "világűrnyire tágult szemmel" a semmibe zuhan egy céltalan várakozás... Elritkuló költői jelentkezése helyett az írónő inkább műfordításaiban élt.

Ráduly János méltatása szerint Lendvay Éva „a legbrassóibb költő”.

Műfordítói munkássága

Háromnyelvű szülővárosához méltóan magyar-román-német irodalmi kapcsolatokat teremt fordításaival. A iași-i Convorbiri literare s a brassói Astra hasábjain Radnóti Miklós, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Garai Gábor, Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc verseinek román fordításait közölte; románból magyarba ültette át Ana Blandiana, Anghel Dumbrăveanu, Mircea Ciobanu egy-egy kötetnyi versét, Hortensia Papadat-Bengescu, Constantin Chiriță, Ileana Vulpescu regényeit; s németből is fordított, Adolf Meschendörfer Erdélyi elégia című poémáját ő mutatta be a magyar közönségnek, átdolgozásában jelent meg magyarul Thomas Mayne-Reid A fej nélküli lovas című ifjúsági regénye (1969). Gazdag műfordítás-gyűjteményei a Kutak (1981) című és a Házinapló (1990) című román versantológiák. Lefordította román nyelvre Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című regényét és Csire Gabriella Kalevala messze földjén című eposz-átdolgozását (2001).

Verskötetei

• Bájoló ének (versek Lőrinczi László előszavával, Forrás, 1967);
• A második kérdés (versek, 1977);
• A földtől a homlokunkig (versek, 1981);
• Umbra muntelui (románul írt versei, 1984);
• Felszálló füst (versek, 1986);
• Árnyék a falon. Válogatott versek és műfordítások; Fulgur, Brassó, 1994

Díjak, elismerések

• A Romániai Írószövetség díja (1984)
• Forintos-díj (1991)
• Brassó díszpolgára (2010)

Jegyzetek

További információk

• Szőcs István: Bájoló ének és bűvölő előszó. Utunk, 1967/21;
• Krajnik-Nagy Károly: Három nyelven a Cenk alatt. Beszélgetés Lendvay Évával. Brassói Lapok, 1979/30;
• Márki Zoltán: A távozás csodái. Előre, 1981. szeptember 18.

Kapcsolódó szócikkek

• Román Költők