Erzsébet Kol

Kol Erzsébet (Kolozsvár, 1897. július 8. – Budapest, 1980. november 15.) magyar botanikus, algológus, a hó- és jégalgák világhírű kutatója, a kriobiológia tudományágának megteremtője.

Életrajza, munkássága

A Ferenc József Tudományegyetemen természetrajz-kémia szakos tanári oklevelet, majd 1925-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. Nőként az elsők között, 1932-ben, magántanári képesítést szerzett. Sokat utazott, nagy tudású kutatóként az algológia számos ágát művelte. A járommoszatokkal kapcsolatos munkáit az Előmunkálatok hazánk Desmidiaceái monográfiájához című értekezésben foglalta össze, amivel elnyerte a Bugát-díjat. Közben dolgozott élete nagy feladatán, a havon és jégen élő algák megismerésén. 1930-ban elnyerte az Amerikai Egyetemet Végzett Nők Crusade nagydíját, így alkalma nyílott arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban W. R. Taylor mellett dolgozzon, majd később egy újabb ösztöndíj segítségével eljutott Alaszkáig. Megismerhette és begyűjthette Észak-Amerika hómezőinek és gleccsereinek mikrovegetációját, eljutott Kanada és Alaszka kriobiológiai szempontból fontos helyeire. A gyűjtött anyag feldolgozása évekig tartott, sorban jelentek meg munkái Észak-Amerika hóalgáiról, Alaszka gleccsereiről, a Yellowstone Nemzeti Park zöld haváról.

1948-ban került a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárába, miután Győrffy István professzorral együtt el kellett hagynia a kolozsvári egyetemet. Itt is folytatta kriobiológiai tanulmányait. Közleményei jelentek meg a Kárpátok, az Alpok, a Pirin- és Rila-hegység, Albánia és Görögország hóalgáiról. Munkássága összefoglalása a Die Binnengenwasser sorozat 24. köteteként megjelent Kryobiologie című könyve, ami a ma napig is alapműnek számít. Kriobiológia munkássága mellett számos más területen is maradandót alkotott. Foglalkozott a Balaton, a Bakony, a Pécselypatak, az Aszófői-Séd, gémeskutak, rizsföldek, borvizek, tőzegmohalápok és még számos más terület algáival. Élete végéig dolgozott Desmidiacea monográfiáján, ami azonban csak halála után, Felföldy Lajos átdolgozásában jelenhetett meg.

Emlékét mintegy 6200 - pontosan cédulázott és nyilvántartott - fiolás gyűjtés, mikrofotó gyűjtemény őrzi. Neve a Koliella tatrae alganévben maradt fenn.

Lásd még

• Acta Bolyai

Jegyzetek