Ernő Kammerer

Nemes Kammerer Ernő (Hékútpuszta, 1856. november 7. – Koppányszántó, 1920. augusztus 3.) jogász, történész, országgyűlési képviselő, 1901–1914 között a Szépművészeti Múzeum első igazgatója.

Élete

Osztrák nemesi családban született Kammerer Gusztáv uradalmi intéző (1818–1886) és Nesztor Ernesztina fiaként. Két öccse volt, Gusztáv és Iván. A család eleinte Hékúton lakott, majd Koppányszántóra költözött, ahol a családfő uradalmi intéző helyett már bérlő volt. Kammerer Ernő a Budapesti Egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaság irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887–1905 között a Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési képviselő volt a Tolna megyei Szakcsi kerületben. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.

1905–1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a pincehelyi kerület választotta meg képviselővé.

Elismerései

• III. osztályú vaskorona-rend az ezredévi kiállítás tanügyi csoportjának létrehozásában kifejtett tevékenységéért
• Szent István-rend kiskeresztje
• 2006 Koppányszántón avatták fel sírkápolnáját

Művei

• 1886/1890 Magyarországi török kincstári defterek I-II. Budapest. (tsz. Velics Antal)
• 1893 Adat a végek viszonya történetéhez. Történelmi Tár.
• 1895 A Zichy-család okmánytára VIII.
• 1897 A herceg Esterházytól átvett képeknek jegyzéke. Budapest. (társszerző)
• 1898 A festészet fejlődéséről Magyarországban. Budapest.
• 1906 A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett levelei I. Budapest.

Jegyzetek