Árpád Schwartz

Schwartz Árpád (Nagyvárad, 1909. június 21. – Kolozsvár, 1960. december 30.) erdélyi magyar orvos, orvosi és természettudományi szakíró. Schwartz Róbert apja.

Életútja, munkássága

Középiskolai tanulmányait a nagyváradi Premontrei Gimnáziumban végezte, Békéscsabán érettségizett 1927-ben. 1929–34 között Giessenben, majd Bázelben végezte orvosi tanulmányait, a bázeli Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1955-ben megkapta az orvostudomány kandidátusa fokozatot, 1960-ban elnyerte az orvostudomány doktora címet.

1935–38 között a nagyváradi szülészeti-nőgyógyászati kórházban alorvos, 1938–41 között a kolozsvári Ufarom gyógyszergyárban orvos-biológus. Itt dolgozza ki az inzulin előállításának és gyártásának első hazai technológiáját. 1941-ben a zsidótörvények értelmében elbocsátják állásából, ekkor magánlaboratórium létrehozásával próbálkozik. 1942–45 között előbb munkaszolgálatos, majd deportálják. Hazatérve, 1946–50 között a kolozsvári Orvosi Kar Élettani Intézetében kutató, majd a Zsidó Kórház orvosa, ill. poliklinikai orvos; 1949-től haláláig a Bolyai Tudományegyetem, majd a BBTE tanára, az RNK Akadémiája kolozsvári fiókjának kutatója.

Első tanulmányát egy párizsi francia szakfolyóiratban közölte 1934-ben. Hetvennél több tudományos dolgozatot jelentetett meg hazai és külföldi szaklapokban, több egyetemi jegyzetet írt román és magyar nyelven. Ismeretterjesztő írásait a Korunk, Előre, Igazság közölte.

Kötetei

• Az inzulin c. monog­ráfia (Kolozsvár, 1957; újrakiadás Bukarest, 1960).
• Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések c. monográfia társszerzője (Szabó Árpáddal, Soós Ilonával, Bányai Jánossal és Várhelyi Csabával, Bukarest, 1957).
• Az ember és az állat fiziológiája c. egyetemi tankönyve 1950–59 között több kiadásban is megjelent.