Antal Lábán

Lábán Antal, Laban Antal Gottfried János (Budapest, 1884. december 2. – Budapest, 1937. november 24.) irodalomtörténész, kritikus, a bécsi Collegium Hungaricum önálló igazgatója.

Élete

Laban Károly és Ludwig Terézia fia. Egyetemi tanulmányokat a budapesti, marburgi és a heidelbergi egyetemeken folytatott. Budapesten, 1908-ban bölcsészdoktori diplomát szerzett. Részt vett katonaként az első világháborúban, hiszen 1914-ben bevonultatták, és majd a szerb harctérről 1918-ban betegen térhetett vissza munkájához.

1909 és 1923 közt a bécsi Theresianum magyar nyelv és irodalom tanszékének professzora, ezután a bécsi Collegium Hungaricum szervezője és igazgatója volt. Ebben a tisztségben sok fiatal magyar írónak és költőnek, köztük József Attilának is támogatást tudott nyújtani. Neki tanítványokat szerzett, hiszen Hajdu Zoltánnak, az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatójának fiait a segítsége révén taníthatta.

A bécsi egyetemen magyar irodalmat is tanított. Rendszeresen publikált magyar és német vonatkozású irodalmi cikkeket, kritikákat, tanulmányokat a Budapesti Szemlében, a Pester Lloydban és több más külföldi lapban. Különösen értékesek a bécsi titkos levéltárban a császári ház magyarországi besúgóinak jelentéseire vonatkozó írásai.

Halálát agyvérzés okozta. Felesége Berinkei Ilona Anna Mária volt.

Művei

• Ungarische Sprachlehre (Bécs, 1920);
• Ungarn und seiner Dichtung (Bécs, 1923)
• A bécsi Collegium Hungaricum (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1928)

Jegyzetek